Ez utóbbi ital története messzi korokba nyúlik vissza. Az annalesek szerint valamikor a 17. század elején kóstolhattak igazi champagne-t az orosz uralkodók, és onnantól kezdve javíthatatlan pezsgőfüggők lettek. II. Sándor cár pohárnoka később személyesen is beleszólt egy-egy champagne elkészítésébe, hogy az a cár teljes megelégedésére érlelődhessen tökéletesre. Bizonyos tekintetben már a szovjet időket idéző módszerekkel az orosz pohárnok mellesleg elsajátította a bubis ital elkészítésének titkait, és nem kevés leleményességről téve tanúbizonyságot saját pezsgőgyártásba kezdett. A sort a 19. század végén Lev Szergejevics Golicin herceg folytatta. Hiba lenne megmosolyogni a keleti pezsgőt, a Krím-félszigetről származó ital ugyanis az 1900-as párizsi világkiállításon a világ legjobbjának bizonyult.

A bolsevik rendszerváltást követően a burzsoá pezsgőt felváltotta az olcsó proletárpezsgő - úgy tudni, a végső receptbe még a népek bölcs vezére, maga Sztálin elvtárs is beleszólt. A Magyarországon forgalmazott Szovjetszkoje Igrisztoje italt egyébként egy megállapodás alapján már a szocializmusban is a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban állították elő, a csúcson évi sok millió palack készült belőle. Ennek megszűnése után az Izsáki Pezsgőpincészet (később Royalsekt Zrt) vette át a gyártást, a mai napig náluk készülnek a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgők, igaz, a minap a Gazdasági Versenyhivatal a vásárlók megtévesztésében vétkesnek találta őket, ezért súlyos milliókra büntette a Royalsektet - kérdés persze, ki gondolta komolyan, hogy manapság a Szovjetunióból érkezik a pezsgő.

II. Miklós cár kedvence

Akárhogyan is, most nem a tömegtermelésben készülő, a szovjet proletárdiktatúra miatt amúgy is áthallásos tankpezsgőkről szeretnénk írni, hanem a Szocsiban e pillanatokban is folyó téli olimpia egyik fő beszállítójáról, a valóban orosz földön készülő, Magyarországon csak kevesek által ismert Abrau-Dursóról. A szőlőt természetesen nem a tajgán termelik, merthogy vannak azért melegebb tájai is az óriási országnak. A Fekete-tenger közelében terül el Krasznodar, és itt találjuk az Abrau nevű tavacskát és a tavat a tengerrel összekötő Djurszó folyót. A pincészetet a már említett II. Sándor cár idején, 1870-ben alapították, előbb rajnai rizlinggel és portugieserrel, később cabernet sauvignonnal, aligotéval és pinot blanc-nal ültették be a dűlőket. A már korábban megidézett Golicin herceg aztán francia technológiával és borászokkal felfuttatta a pezsgőtermelést, olyannyira, hogy II. Miklós cár a 20. század elején már szinte csak innen rendelt az asztalára, és súlyos uralkodói kitüntetésekkel honorálta az ott folyó munkát - és pezsgőt.

A szocializmus idején sem húzták le a rolót, az itt készült italok az elit asztalán kötöttek ki, igaz, a gorbacsovi alkohol(izmus)ellenes politika során a tőkék egy részét kíméletlenül kivágták. A fellendülésre egészen 2006-ig kellett várni, amikor az SLV befektetői csoport megvette a pincészetet, és ezt követően máris sorban nyertek el neves nemzetközi díjakat az Abrau-Durso száraz és félszáraz pezsgői. Ez talán a 2009 óta náluk dolgozó francia borásznak, Fabien Lorenzonnak is köszönhető, akinek az előadásával indul február 28.-án a Corinthia szállóban a VinCE 2014, a Budapesten idén ötödszörre megrendezett monstre boresemény. Úgy tudni, ezzel párhuzamosan már több hazai üzletben is találkozni lehet a legendás orosz pezsgővel.