A Blic című napilap szerint a párton kívüli Saša Radulović azért lépett vissza, mert az általa kidolgozott reformok - elsősorban a privatizációs, a csőd- és a foglalkoztatási törvény módosításával kapcsolatban - elakadtak.

A Tanjug szerb hírügynökség azt írta, a gazdasági minisztériumban is megerősítették, hogy Radulović beadja lemondását. A miniszterelnök Ivica Dačić három, Radulović minisztériuma által kidolgozott törvényjavaslat visszavonását is megígérte a Belgádban tüntetést szervező szakszervezeteknek.

A párton kívüli, 49 éves Radulović alig néhány hónapja, szeptemberben lett a kormány tagja. A villamosmérnöki végzettségű szakmeber a nyolcvanas években hagyta el Jugoszláviát, kezdetben a Siemens-nél, később a Szilikonvölgy kanadai és amerikai vállalatainál töltött be vezető pozíciókat. 2005-ben tért vissza Szerbiába, ahol az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek tanácsadójaként működött.

Kinevezésekor a meggyőződéses reformernek tartott Radulović a foglalkoztatottság növelését nevezte meg első számú politika célkitűzésként, ennek érdekében erőteljes gazdasági reformokat vizionált, elsősorban a munkáltatók adó- és járulékterhelésének csökkentést, a bürokrácia visszaszorítását. Még miniszterként Radulović arról beszélt, hogy emennyiben a kormány nem szavazza meg a minisztériuma által beterjeszett törvényjavaslatokat, az annak a jele, hogy Szerbia nem kész még a komoly reformokra, és "választási kampányba" kezdett.

A szerb kormány vezető pártja, a Szerb Haladó Párt (SNS) vasárnap dönt arról, hogy előrehozott parlamenti választásokat kezdeményez-e.

Az SNS 2012. nyarán alakított kormányt Belgrádban, miután elnökjelöltje, Tomislav Nikolić az elnökválasztás második fordulójában legyőzte demokrata párti (DS) riválisát, Boris Tadić-ot. Ezután az előző ciklusban kormányzó DS két akkori partnere, a miloševići utódpárt SPS (Szerb Szocialista Párt) és a korábban gazdasági think-tank-ként indult URS (Szerbiai Egyesült Régiók) pártja átállt az SNS-hez, lehetővé téve a haladók kormányra kerülését. A miniszterelnök a szocialisták vezetője, Ivica Dačić lett, ám belgrádi politikai körökben nyílt titok, hogy a hatalmat elsősorban az "első miniszterenök-helyettes," az SNS pártelnöke, Aleksandar Vučić gyakorolja.

Az SNS már korábban  - korrupciós vádak felemlegetésével - megszabadult az URS-től, a holnapi döntés az előrehozott választásokról pedig nyílt leszámolás a másik koalíciós partnerrel. Szerbiai közvéleménykutatók szerint az előrehozott választás várhatóan az SNS nagy arányú győzelmét hozza, aminek eredményeként a párt korábbi partnerei nélkül is képes lehet a kormányzásra.

Az SNS kettős politikát folytat. Első számú politikai célja Szerbia EU-csatlakozásának felgyorsítása, ennek érdekében politikai kompromisszumokra is hajlandó volt, még a korábban tabuként kezelt Koszovó-kérdésben is komoly engedményeket tett, amikor aláírta a Koszovó és Szerbia viszonyát racionalizáló brüsszeli megállapodást.

A kormány belpolitikáját az elszámoltatás fémjelzi: oligarchák és korábbi vezető politikusok találták magukat előzetes letartóztatásban, két tucatnyi privatizációt vizsgálnak felül. A párt növekvő népszerűségét alighanem ezek az intézkedések alapozták meg.

A Szerb Radikális Pártból csak 2008-ban kivált SNS egyik szimpatikus vonása volt, hogy elismerték, bizonyos területeken nem rendelkeznek még megfelelő káderekkel. Egyes szakmai posztokon megtartották az ellenzék által korábban kinevezett funkcionáriusokat, illetve több hírneves nemzetközi szakértőt kértek fel tanácsadónak, elsősorban gazdasági területeken. A legnagyobb név alighanem Dominique Strauss-Kahn, az IMF korábbi vezérigazgatója volt. De ilyen szimbolikus beismerés volt az SNS-kormányt korábban a saját blogján kritizáló Saša Radulović kinevezése is a gazdasági miniszter pozíciójára.

A belpolitikában a kormány több fronton nyomul: nemcsak a közszolgálati sajtó felett terjeszteték ki hatalmukat, de a független médiumok is egyre inkább öncenzúrát gyakorolnak: a teljhatalmú „első miniszterelnök-helyettes" Vučić kritikája például - a blogok és más internetes fórumok kivételével - szinte teljesen hiányzik a sajtóból.

A városi önkormányzatokban a korábban az „ősellenség" DS-szel szövetséges pártokat egymás után nyerik meg maguknak, és alakítanak új városvezetést. Az első példa Szerbia második legnagyobb városa, Újvidék volt, alig néhány héttel a kormányalakítás után, de idén a belgrádi DS-es városvezetést is lecserélték, illetve néhány hónapja a vajdasági magyarság legnagyobb városában, Szabadkán is - éppen a VMSZ közreműködésével - átvették a hatalmat. Az SNS meglehetősen erőszakosan játszik: ha egy párt nem lép helyi koalícióra velük, a frakció egyes tagjait veszik rá az átlépésre az SNS soraiba.

Kapcsolódó cikkek