A King' s City nevének hallatán, akárkit szólítunk meg Gárdony utcáin, senki nem akar nyilatkozni. Elnémulnak, s olyasféléket mondanak, „nem foglalkozik ezzel már senki." „Túlságosan átpolitizált lett az ügy, nem lehet tudni, hogy a Kánaánt hozta volna el a tó környékén élőknek vagy a csúfos kudarc lett volna." Nem akad ember, aki védelmébe venné a Gyucsány-kormány által menedzselt beruházást, ami miatt büntető- és polgári perek sokasága indult. A terv kecsegtetőnek tűnt az állam számára, mivel az egyébként gazos, mocsaras, bozótos terület kihasználatlanul áll, senkinek eszébe nem jutott hasznosítani, nemhogy egy 400 milliárdos volumenű vállalkozást indítani éppen itt, ami 2500 munkahelyet teremtett volna, s millió számra vonzotta volna a turistákat Európából. Már, ha megvalósul, s már ha reális a terv. „Kár vele foglalkozni, előre kell nézni" - mondja egy gárdonyi középkorú férfi. Sukoró polgármestere, Mészárosné Hegyi Gyöngyi Éva gyorsmérlege szerint a település gazdasági élete évtizedek óta változatlan, Sukorón nincs ipari üzem.



A legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat és intézményei, az óvoda, iskola, emellett kis számú egyéni- és kisvállalkozó van, elsősorban a szolgáltató szektorban. Sukoró nem bővelkedik turisztikai vonzerőben, a templom, a néprajzi ház, az ingókövek egynapos kirándulások célpontjai, bevételt nem hoznak. Csak magánszálláshelyek vannak, ahova kevés vendég érkezik. Az ebből származó önkormányzati idegenforgalmi bevétel említésre sem érdemes, körülbelül 300 ezer forint évente. Sem a rendszerváltás előtt, sem utána nem volt egyetlen jelentős turisztikai fejlesztés a településen. A beruházásra lehetőséget kínáló területek állami tulajdonban vannak, ezért erre tényleges ráhatása nincs az önkormányzatnak. „A lakosságot ma már nem nagyon foglalkoztatja a kaszinóprojektként elhíresült beruházás, nem közbeszéd tárgya. A projekt részletei nem is voltak ismertek a lakosság előtt, így elmaradása csalódást nem okozott, a településnek tényleges kára nem keletkezett" - mondja Sukoró polgármestere. Álláspontja szerint nem érdemes és nem is lehet olyan találgatásokba belemenni, hogy mi lett volna, ha. Mindenesetre a sukorói vízpart a Velencei-tó egyetlen olyan partszakasza, ahol még megteremthetők lennének a minőségi turizmus feltételei, hiszen a tömegturizmus intézményrendszere a déli parton kiépült. „Ez lenne az ország és a település érdeke is" - vélekedik.

MINDEN MEGHIÚSULT
A 36 fokos júniusi hőségben Budapestről autópályán érkező látogató nem hisz a szemének. Közvetlenül a parton, Velence központjában félig kész épületmonstrum, rozsdásodó vasrudak, elhanyagolt munkaterület, használaton kívüli - vélhetően étteremnek vagy büfének készült - épületkomplexum. Több száz méteren át, a település legértékesebb részén másutt is, elszórtan üres bódék, hajdan jobb napokat látott vendéglátóegységek. Mintha meghalt volna minden. A romok közvetlen közelében viszont ott lüktet a luxus. Fürdőzők zsivaja, a négycsillagos spa szálloda parkolója tele prémiumkategóriás autóval. Kicsit délnek, Gárdony irányába a 70-es 80-as évek világát idéző kis utcák, amelyek a tóhoz vezetnek. Amikor az egyik helybéli lakostól arról érdeklődünk, körbe lehet-e futni a tavat, van-e egybefüggő sétány, sajnálkozó nem a válasz. A budapesti látogató csalódottan ül vissza a kocsiba, még elhajt Nadap irányába, ahonnan festői a kilátás. Az egyik helyi termelőtől vásárol friss tojást, barackot, paradicsomot és cseresznyét, legalább ennyi előnye volt a kirándulásnak. Az összbenyomás illúzióromboló.

További részletek a Figyelő legfrissebb 28-dik számában.

Kapcsolódó cikkek