- Sok szakértővel beszéltem a témáról az utóbbi hónapokban itthon és Brüsszelben egyaránt. Mindnyájuk egyöntetű várakozása az volt, hogy a programok lassú végrehajtását Magyarország az idén már nem ússza meg jelentős, visszavonhatatlan forrásvesztés nélkül. Ha Lázár Jánosék bejelentése végül igaznak bizonyul, akár meg is lepődhetnénk. Erről a tényadatot legkorábban tavasszal fogjuk tudni. A számokból azonban világosan látszik: a problémát a kormány nem oldotta meg, csak látszatintézkedésekkel, könyvelési trükkökkel a szőnyeg alá seperte.

- Mire gondol?

- Tavaly augusztusban, amikor Lázár János államtitkár átvette az NFÜ irányítását, azt mondta: 500 milliárdnyi EU-forrás van közvetlen veszélyben. Ennek a kihelyezését akarta az év végéig megoldani. A feladatot érdemben akkor teljesítette volna, ha sikerül az eddig gyengébben teljesítő programok teljesítményét ennyivel felpörgetnie. Ehelyett két trükköt vetettek be. Egyrészt, megváltoztatták a Brüsszeltől lehívható EU-támogatás számítási alapját. Eleddig csak a programok elszámolható közkiadásainak 85 százalékát fizettettük ki az Unióval. Most azonban - visszamenőlegesen is - áttértünk egy olyan elszámolásra amely a felhasznált magánforrások egy részét is figyelembe veszi. Ez egy csapásra több tízmilliárd forinttal megdobja a már kifizetettnek minősíthető EU-támogatás összegét.

- Megengedi az EU?

- Lehetővé teszi a szabályozás, a dolognak persze ára van: EU programjaink összköltségvetése arányosan csökken. Ennél is nagyobb - kb. 150-250 milliárdos - könyvelési hatása volt annak, hogy a kormány az ősz folyamán elővarázsolt és Brüsszelnek benyújtott 22 új nagyprojektet. E nagyprojektek összköltségvetése átmenetileg szintén csökkenti a minimálisan teljesítendő kifizetési limitet. Még akkor is, ha az adott projektek esetleg csak papíron léteznek.

- A 2007 és 2013 között rendelkezésre álló 8 ezer milliárdhoz képest nem túl nagy veszteség az az 500 milliárd forint, aminek a sorsa kétséges. Korábban annyira rosszul állt Magyarország szénája, hogy 1000 milliárdot is bukhattunk volna.

- Ötszáz milliárd forint rengeteg pénz. És hangsúlyozom, ennek az összegnek jó, ha a felét sikerült ténylegesen határidőre felhasználnunk. A többi jövő decemberben újra a nyakunkba szakad majd. Természetesen jó, hogy a kormány kapott még egy esélyt. Valódi sikerről azonban nem beszélhetünk. A rosszabbul teljesítő - például .környezetvédelmi, közlekedési - programokban még így is mintegy 6-700 milliárd forint olyan támogatás van, amelynek felhasználása - a jelenlegi adatok alapján - nem biztosított.

- Épp a gyorsítás miatt vette kézbe az irányítást a Fejlesztéspolitikai Kormánybizottság. Ez sem segít?

- A Fejlesztéspolitikai Kormánybizottság 2012-es létrehozását kifejezetten jó ötletnek tartottam. Fejlesztéspolitikai szempontból kétségtelenül fontos, hogy legyen egy olyan testület, ahol az uniós programok komplex szakpolitikai kérdéseit miniszteri szinten meg lehet vitatni. Vegyük észre: az FKB létrehozásakor a kormány is érezte: a támogatási rendszer gondjait csak egységes, központi akarattal, egyeztetéssel lehet megoldani. Ezért is érthetetlen az NFÜ megszüntetése.

- Ön az NFÜ elnökhelyettese volt korábban, hogy esett Önnek, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2012 nyarán disznóólnak minősítette a 2010 előtti intézményrendszert?

- A fejlesztéspolitika ügyében Orbán Viktor nagyon sokáig meg sem szólalt. Először 2007 nyarán, a Weiszenberger-ügy kirobbanásakor nyilvánult meg. Az volt az első eset, hogy az EU-forrásokkal kapcsolatban korrupciós gyanú merült fel. Az említett kistérségi megbízott egy rejtett kamerás videó szerint azt ígérte vállalkozóknak, hogy kenőpénzért pályázati forráshoz juttatja őket. Azóta tudjuk: blöffölt. Vesztegetés nem történt, Weiszenberger semmilyen EU-forráshoz nem fért hozzá, és végül befolyással való üzérkedésért ítélték el. Orbán mindettől nem zavartatta magát: az eljárás végét meg sem várva azonnal „maffiamódszerekkel" és az EU-támogatások „iparszerű lenyúlásával" vádolta meg a kormányt. Hadd emlékeztessek: a szocialista-liberális kormány ekkoriban egy sor jogszabályt alkotott a pályázati források átláthatóbb kezelése érdekében. Szigorúan szabályoztuk, hogy ki pályázhat, és ki nem. Előírtuk, hogy a pályázók közszereplőkhöz, közalkalmazottakhoz fűződő - egyébként távoli, összeférhetetlenséget nem okozó - kapcsolatát előre be kell jelenteni. De ekkor vezettük be azt is, hogy minden egyes pályázati bíráló bizottságban helyet kapjon egy civil megfigyelő, aki éppen azért ült ott, hogy senki se csalhasson. Ezeket a garanciákat a FIDESZ megszüntette.

- Mi van most?

- Amikor Orbán Viktor 2010-ben elhíresült disznóólas kijelentését megtette, egyben azt ígérte: ők majd teljesen másképpen, jobban fogják csinálni. „Rendet fognak tenni". Az ezt biztosítani hivatott kormányrendelet 2011 elején született meg. Csakhogy minden szakértő egyöntetű véleménye szerint abban egy fikarcnyi innováció nem volt. Ergo, ha 2010 előtt disznóól lett volna, akkor bizony most is az lenne. Személyes véleményem szerint a támogatáspolitika teljesítményét alapvetően két dolog méri. Az egyik az átláthatóság, a másik a programok megvalósulásának üteme, minősége. A szakemberek döntő többsége ma úgy látja: az átláthatóság az utóbbi négy évben jelentősen romlott. Sorozatban derültek ki például olyan ügyek, amelyekben a szakmai elbírálással megbízott közreműködő szervezetek döntéseit az NFÜ felső vezetői ismeretlen okból felülbírálták. Ez 2010 előtt nem fordulhatott volna elő. Ami pedig a fejlesztések megvalósulását illeti: Magyarország teljesítménye a tagországok versenyében 2010 óta folyamatosan romlik. Korábban az élmezőnyben voltunk, most stabil helyünk van a sereghajtók között.

- Mi a ciklus mérlege?

- A kormány a pályázati rendszert 2010-ben csaknem egy évre leállította, majd 2011 tavaszán nagy csinnadrattával útjára indította az Új Széchenyi tervet. Érdemes leszögezni: az ÚSZT valójában nem létezik, nem több puszta blöffnél. A minisztériumok ma is azt az Új Magyarország Fejlesztési Tervet hajtják végre, amelyet a Gyurcsány-kormány készített elő, s amelyet az EU 2007 áprilisában hagyott jóvá. Mindössze kicserélték a logót zöldre, és odatették narancssárgával, hogy Magyarország megújul. Kétségtelen, hogy az összes kifizetés volumene folyamatosan nő. Ez azonban törvényszerű, a programok vele született dinamikájának egyenes következménye. Az pedig, hogy miként a kormány mondja, az összes kifizetett támogatás összege alapján az európai élmezőnyben lennénk, csak azért lehetséges, mert Magyarország a kohéziós politika egyik legnagyobb kedvezményezettje. A legtöbb EU-tagállam, ha a feje tetejére áll, akkor sem tud annyit költeni, mint mi, mert közel sem kap annyi támogatást. A valóság az, hogy nemzetközi összehasonlításban harmatgyengén muzsikálunk.

- A 2014-2020-as ciklus támogatásának felhasználásáról viszont már teljes egészében az Orbán kormány döntött. Mi a véleménye róla?

- A kormány legfőbb szlogenje az, hogy mostantól a támogatás 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre fordítják majd. Ez akár még jó is lehetne, ha nem azzal fizetnénk meg az árát, hogy az infrastrukturális fejlesztésekre szánt összeget brutálisan visszavágjuk. Mindenki láthatja, hogy a másod, harmadrendű főutak állapota sok helyütt egyszerűen katasztrofális. Ráadásul főként pont azon térségekben romlik, amelyeket a gazdaságfejlesztés érdekében leginkább elérhetővé kellene tennünk. Ennek biztosan GDP-ben, kieső munkahelyekben mérhető negatív következménye lesz. A vállalkozástámogatásra szánt összegek pedig mindenfajta propaganda ellenére nem fognak nőni. Az Orbán-kormány ugyanis elődjénél sokkal kevésbé volt hatékony a brüsszeli érdekérvényesítésben, így a következő 7 évben a korábbinál ötödével - ezerötszáz milliárd forinttal - kisebb összegből gazdálkodhatunk.

- Ön szerint folyamatosan elszúrjuk az uniós támogatások felhasználását? A 2004-2006 közötti időszakról kimondták, hiba volt polgármesteri hivatalok felújítására, főterekre, várfelújításokra és gyógyfürdőkre költeni a pénzeket.

- Nem gondolom, hogy a 2004-2006 és 2007-2013 közötti időszakot elszúrtuk volna. Magyarországon az emberek hajlamosak arra, hogy eleve hülyeségnek tartsanak mindent, ami körülöttük történik. Magam is többször keveredtem már vitába a barátaimmal arról, hogy vajon mennyi értelme van pl. turisztikai beruházásoknak.

- A wellness beruházásokról, fürdőkről jelentés készült, hogy nem fenntarthatóak.

- Nyilván nem mindegyik. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a gyógyfürdő építési-láz a Matolcsy-féle első Széchenyi tervvel indult. Az első Orbán-kormány ötlete volt, hogy minden bokorba tegyünk gyógyfürdőt. Nem állítom, hogy nincsenek rossz beruházások, de azt korántsem gondolom, hogy a melléfogások akár csak relatív többségben lennének. Ha járom az országot, azt látom, hogy ahol épül valami, az uniós támogatásból épül. Nézzék csak meg: lényegében nincs olyan közepes településünk, ahol ne valósult volna meg legalább egy jelentős környezetvédelmi és közlekedésfejlesztési beruházás, iskola felújítás. Kisebb településeken tucat számra, nagyobb településeken száz számra voltak vállalkozók, akik az uniós támogatást igénybe tudták venni. Jelen pillanatban 65 ezer jóváhagyott EU projekt van a rendszerben. Egyértelmű, hogy ezek a támogatások itt vannak, elérhetőek. És nyilvánvaló, hogy döntő részben hasznosulnak is.

- Január 1-től vadonatúj rendszer működik, fájlalja, hogy az NFÜ-t kiiktatták?

- Azon túl, hogy a 2010 előtti rendszer szállította az elvárt eredményeket, Európában innovativitása miatt is a legjobbak között tartották számon. Új fiúk voltunk a közösségben, mégis odafigyeltek ránk, mert a közepes méretű országok közül az elsőként hoztunk létre központosított rendszert. A pályáztató szervezetek és a dolgozók saját zsebükön is érezhették azt, hogy a munkájuk eredményes-e, vagy sem. A rendszer - minden határozott erőfeszítés ellenére - persze még mindig túl bürokratikusan működött. Bőven volt rajta mit javítani. De a pályázók biztosak lehettek abban, hogy a projektekről szakmai érvek alapján döntünk. Mára az innovatív elemek eltűntek, azokkal a szakemberekkel együtt, akik a pályázati rendszert lendületben tartották.

- Legendásan sok embert távolítottak el az NFÜ-ből, ez okozott kárt?

- Egészen biztos. Petykó Zoltán volt NFÜ elnök egyik nyilatkozata szerint csak az NFÜ-ből több mint száz embert bocsátottak el, köztük szinte az összes operatív program vezetőit. Mindezt annak ellenére, hogy ezeknek a szakembereknek soha, semmilyen politikai elkötelezettsége nem volt. Ellentétben azokkal, akik felváltották őket. A B-listázás eredménye szinte rögtön megmutatkozott, például abban, hogy a pályázati rendszert 2010-es leállítása egyáltalán megtörténhetett. Abban, hogy nem akadt szakember, aki meg tudta volna magyarázni a politikusoknak, hogy amit csinálnak, őrültség. Emlékezetes az is, hogy tavaly egy szabálytalansági vita miatt Brüsszel hosszú hónapokra leállította a pénzek átutalását. Bizonyos, hogy ez história is azért húzódhatott el ennyi ideig, mert az Ügynökség nem tudott az EU-val megfelelően kommunikálni. Beszéltem bizottsági kollégákkal, akik döbbenten mesélték, hogy Németh Lászlóné fejlesztési miniszter például évek alatt sem talált időpontot arra, hogy ellátogasson a regionális politikáért felelős EU-főbiztoshoz. Az egész rendszer 2010 és 2013 között, nagyjából Lázár János megérkezéséig gyakorlatilag ájultan tűrte, ami történik. A legnagyobb baj azonban az, hogy ma alig vannak, akik a rendszerben egyáltalán gondolkodni vagy véleményt mondani mernének. A szakmai nyilvánosság, a nem kormányzati szakemberekkel folytatott párbeszéd pedig szinte megszűnt. A 2010 előtti rendszernek alapértéke volt annak nyitottsága. Mindenkitől azt vártuk, hogy legyen innovatív, próbáljon új megoldásokat találni, és éljen a rá bízott komoly döntési felelősséggel. Messze nem voltunk tökéletesek. De 2010-ben igenis egy innovatív, egyre hatékonyabb, és minden hibájával együtt stabil és fejlődőképes rendszert adtunk át.

- Mit gondol a jelenlegi irányítási struktúráról?

- Rossz döntés az NFÜ megszűntetése. Félő, hogy el fog veszni a pályázati rendszer koherenciája. Attól tartok, hogy az új rendszerben egységes kormányzati stratégiák helyett egyre inkább ágazati érdekek mentén döntenek majd, és sokkal nehezebb lesz garantálni azt, hogy a fejlesztések szinergikusan és ne egymás rovására valósuljanak meg. Reális a veszély, hogy a pályázóknak annyiféle követelményrendszernek kell majd megfelelniük, ahány minisztérium irányítja a pályáztatást. 2006 előtt, az NFÜ megerősítése előtt is pontosan ez volt a helyzet, nem véletlen, hogy változtattunk. Más európai országokban a trend a standardizált, koordinált rendszerek irányába ment el, Magyarország megint az ár ellen úszik.

- Mennyi az esélye annak, hogy teljesül Orbán Viktor miniszterelnök álma, s egyetlen euro centet sem hagyunk a brüsszeli kasszában?

- Jelen pillanatban több százmilliárdos bukásra áll a rendszer, még akkor is, ha most decemberben megúsztuk az azonnali forrásvesztést. De ha tévednék, és tényleg sikerül minden forrást felhasználni, az akkor semmiképpen sem azért lesz, amit az Orbán-kormány csinál, hanem annak ellenére.

NÉVJEGY- Heil Péter

43 éves közgazdász, Heidelbergben és Oxfordban EU integrációt tanult
Első munkahelye Horn Gyula kabinetje volt, majd 1997 végétől a Phare források koordinációs titkárságát vezette.
2002-től 2007-ig az NFÜ elnökhelyetteseként tevékenykedett,
2007-től 2010-ig Bajnai Gordon és Molnár Csaba miniszterek kabinetfőnöke, illetve szakállamtitkára volt az önkormányzati, a gazdasági és a közlekedési minisztériumban, majd pedig a Miniszterelnöki Hivatalban.
2010 óta az ALTUS Zrt. igazgatójaként illetve tanácsadójaként dolgozik külföldi projektekben az EU-ban és a Balkánon.
2013 végén jelent meg Nagy Sándor Gyulával, a Corvinus oktatójával közösen szerkesztett könyve a „Kohéziós politika elmélete és gyakorlata" címmel.

Heil Péterrel a Figyelő hetilap 3. számában is olvashat egy interjút.