Többnyire három népszerű indokkal magyarázzák, hogy miért olyan kicsi a nők aránya a vezető pozíciókban: 1, gyengébb teljesítményre képesek; 2, nem elég motiváltak; 3, ugyan a tudásuk megfelelő és az akaratuk is megvan hozzá, de az előítéletek láthatatlan módon akadályozzák meg őket az előrejutásban. A konzervatívok és a soviniszták az elsőt, a feministák a harmadikat hangoztatják, a többiek pedig a második érv felé húznak. Tévhitekről van szó, vagy valóban ez áll a dolgok hátterében?

Majd minden emberre jellemző, hogy a magabiztos és határozott előadásmódot a hozzáértéssel társítja. A legfelsőbb pozíciók kiválasztásánál a férfiak előnye abban mutatkozik meg, hogy az önhittségüket - karizmaként álcázva - rendszerint erős vezetői képességként értelmezik szerte a világban. Ez összhangban van azzal a kutatási eredménnyel, miszerint a legtöbb csoportra jellemző, hogy vezetőjének beképzelt, elbizakodott, nárcisztikus személyt választ - márpedig ezek a személyiségjegyek sokkal gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férfiak a világon szinte mindenhol okosabbnak tartják magukat a nőknél. Azonban az arrogancia és a túlzott magabiztosság fordítottan arányos a vezetői képességgel. Sőt, az élet bármely területén, legyen az sport, politika, üzleti szféra, a legkiemelkedőbb vezetők általában szerények, és ez a tulajdonság a nők körében jellemzőbb. Egy nemzetközi felmérés szerint a nők érzékenyebbek, figyelmesebbek, és alázatosabbak, amiből szinte közvetlenül adódik egy másik átfogó tanulmány konklúziója, mely szerint a női vezetők a problémákat rugalmasabban és kreatívabban kezelik, és a beosztottaikból nagyobb arányban váltanak ki tiszteletet és a főnök iránt érzett büszkeséget.
Paradox következménye mindezeknek, hogy pont azok a jellemvonások okozzák a férfiak vesztét, amik a magasba emelik őket. A hatékony irányításhoz, vezetéshez kötődő tulajdonságok túlnyomórészt azokban találhatóak, akik nem tudják meggyőzni a többieket a saját menedzseri tehetségükről - ami hatványozottan igaz a nőkre.

Kétségtelen, hogy a nők csak számos akadályon átvergődve kerülhetnek föl a csúcsra, de ennél is nagyobb probléma az, hogy a tehetségtelen vezetők előtt viszont semmiféle gát nincsen. Mivel hajlamosak vagyunk arra, hogy a vezetői képességet összekeverjük olyan pszichológiai tényezőkkel, mint a magabiztos kiállás, elbizakodottság, ezért az eredmény egy olyan kóros rendszer, amely a férfiakat jutalmazza hozzá nem értésükért, míg a nőket bünteti hozzáértésükért - mindannyiunk kárára.

Tomas Chamorro-Premuzic a Londoni Egyetem professzora, korábban üzleti gazdaságtant tanított a London School of Economics-on és a New York University-n. Alelnöke a Research and Innovation at Hogan Assessment Systems-nek, és társalapítója a metaprofiling.com-nak. Könyve Confidence: Overcoming Low Self-Esteem, Insecurity, and Self-Doubt címmel jelent meg.

Kapcsolódó cikkek