Aortaműtét az eindhoveni kardiológiai központban

Az auditórium vetítővászna előtt álló professzor közvetlen kép- és hangkapcsolatban áll a szívműtővel. Egészségügyi szakújságírók kis csapatát készül beavatni egy 69 éves szívbeteg férfi úgynevezett minimálinvazív szívbillentyűműtétjébe (TAVI).

A holland város regionális közkórházához 3 millió ember tartozik, az ország lélekszáma 15 millió. Az eindhoveni kórház ultramodern szívgyógyászati központja révén joggal viseli a topklinika nevet. A Catharina a legnagyobb kardiológiai intervenciós és a második legnagyobb szívsebészi központ az országban. A legelső olyan intézmény, ahol a kardiológusok teljes és legmagasabb szintű képzésben részesülhetnek. Öt szívsebész, 5 elektrofiziológus, 7 intervenciós és 4 képalkotó kardiológus tartozik a szűk orvosi teamhez, mellettük dolgoznak az aneszteziológusok (altatóorvosok), asszisztensek, technikusok, nővérek. Amúgy a kórházban 1200 orvos és 4500 nővér fogadja a különféle betegséggel hozzájuk küldött pácienseket.

Katéteres aortabeültetés

A leggyakoribb szívbillentyű-betegség a meszesedés miatt kialakult aortaszűkület. Kezeletlen esetben a súlyos betegség halálozása évente közel 50, az ötéves időszakot tekintve 68 százalék. Az aortabillentyű beszűkülése gátolja a vér elfolyását a szívből, emiatt erősebben pumpálja kifelé a vért. Ilyen esetben a szív bal kamrájának megnövekedett terheléssel szemben kell dolgoznia, ez jelentősen igénybe veszi a teherbíró képességét. Az egyre fokozódó terhelés miatt a szív munkabírása kimerül és végül szívelégtelenséget okoz, ami halálhoz vezethet. A betegség előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik. A legutóbbi időkig a kezelés módja mellkasmegnyitással járó szívműtét lehetett csupán. A műbillentyű-beültetést azokban az esetekben végezték el, melyeknél a sebészi kockázat vállalható volt. Az időskori társbetegségek, a beteg beszűkült terhelhetősége miatt gyakran nem lehet elvégezni az aortabillentyű-cserét. A megoldás a katéteres aortabillentyű-beültetés. Az első beültetést 2002-ben Alain Cribier francia invazív kardiológus végezte. Azóta több tízezer beavatkozás volt sikeres a világon. Az egyéves túlélés az eddigi adatok szerint 69 és 85 százalék között mozog, mely magasabb, mint a gyógyszeres kezeléssel elérhető 50 százalék. Hazánkban is végeznek katéteres aortabillentyű-cserét, például a Gottsegen Országos Kardiológiai Intézetben és a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjában.VÁGÁS NÉLKÜLI BILLENTYŰCSERE
Az auditórium kivetítőjén egyszer csak elénk tárul a műtőasztalon teljesen letakart és már elaltatott beteg, mellette három szívgyógyász professzor, a fejénél pedig az aneszteziológus, radiológus és még néhány asszisztens. A csapat kézemeléssel üdvözöl bennünket. Minimálinvazív szívbillentyűcserére készülnek, mert ez a beavatkozás – a beteg kora és súlyos aortabillentyű-betegsége miatt – a legkisebb megterheléssel és kockázattal jár.

A nyitott szívműtét során ugyanis fel kellene vágni a mellkast, a vérkeringését és a tüdő funkcióit pedig egy a testén kívül működő úgynevezett szív-tüdő pumpa venné át az esetenként többórás műtét idejére. A minimálinvazív szívbillentyűcsere rövidebb ideig tart, nem kell feltárni a mellkast, az orvosok nem a kezükkel érintik a beteg területet, a szívet, hanem egy igen bonyolult orvostechnológiai eszközrendszer segítségével, a képernyőt használva közelítik meg azt.

A kivetítőn jól látható, amint a páciens ágyékán végzett kis bemetszéssel egy vezetődrótot tolnak végig az artérián át az aortába (az aorta a szervezet legnagyobb, 2,5-3,5 cm átmérőjű főverőere, 30-40 cm hosszú, mely a bal kamrából lép ki és látja el a szervezetet oxigéndús vérrel). A vezetődróton először egy ballonos katéterrel jutnak el a beteg billentyűbe, amelyet a ballon felfújásával kitágítanak. Ezután a ballont eltávolítják, a katéteren rögzített és összecsukott mesterséges billentyűt pedig lassan-lassan tologatva a vezérdróton át juttatják el a megfelelő helyre az aortabillentyűben. A billentyű pontos helyét komputer számolja ki és a monitor mutatja.

„A távirányítással végzett műtéthez szükséges információkhoz az orvosi képalkotó eszközökkel juthatunk, a műtéti team minden tagja ügyel valamire” – magyarázza a professzor. – Ezek segítségével látjuk a test térképét, a szervek elhelyezkedését, látjuk, hogy melyik útvonalon juthatunk el a beteg billentyűhöz.” Szívultrahang, komputertomográf (CT) és a röntgen (fluoroszkópia) szükséges a TAVI eljárásokhoz annak érdekében, hogy a katéter útját, a szív felé történő előrehaladását, majd a beültetendő billentyű elhelyezkedését figyelemmel kísérhessék az orvosok.

Ezek együttes használatával részletes, háromdimenziós anatómiai képet láthatnak, kiváló minőségben, így a mesterséges szívbillentyűt a komputer által pontosan meghatározott helyre tudják beilleszteni. „Rendben, kész” – élénkült föl az addig csendben dolgozó műtéti csapat az előkészületekkel együtt alig másfél órás beavatkozás után.



ORVOSOK ÉS MÉRNÖKÖK FEJLESZTENEK
A professzor készséggel válaszol kérdésünkre: „A beteg három nap múlva elhagyhatja a kórházat. A TAVI módszerrel végzett beavatkozás 2000 euróba kerül, de a rövid kórházi tartózkodás és a gyorsabb felépülés miatt költséghatékony a biztosítóknak, a beteg számára pedig biztonságos.” 

A műtétet megelőző ultrahangvizsgálaton állapították meg a szívbillentyű károsodásának súlyosságát, majd a CT-vizsgálaton döntöttek a beültetendő billentyű méretéről. Ezt követően CT-angiográfia alkalmazásával, kontrasztanyag befecskendezése mellett mérték föl az artériák és a főverőerek állapotát, hogy a beteg a legmegfelelőbb beavatkozást kaphassa meg. Óriási teljesítménye ez az orvosoknak és az orvostechnológiai eszközöket kifejlesztő kutatóknak.

„Folyamatos kapcsolatban vagyunk a Philips kutató-fejlesztő szakembereivel, a szívgyógyászati központ munkatársai már a műszerek kifejlesztésének korai stádiumában együtt dolgoznak velük. Egyébként az összes műszerünk Philips termék” – válaszol kérdésünkre a kórház kommunikációs vezetője.

Nem csoda a szoros kapcsolat, hiszen az 1891-ben Eindhovenben izzógyárként alapított Philips e városban terjeszkedett tovább, itt állt több lábra. 1914-ben létrehozták a Philips első kutatólaboratóriumát, és a cég elkezdte bevezetni innovációit a röntgen és a radiótechnológia területén. Az évek előrehaladtával bővült az innovatív orvostechnológiai találmányok listája, ma már több magyar kórházban is alkalmazzák a cég eszközeit.

Kapcsolódó cikkek