Rég elmúlt az az idő, amikor a YouTube szaltózó háziállatok, gügyögő csecsemők és családi videókból kiszemezgetett csetlések-botlások tárháza volt. Azon is túljutott, hogy jogsértő platformként legyen híres, ahova boldog-boldogtalan feltölti kedvenc filmrészletét vagy videoklipjét a stúdiók és a lemezcégek engedélye nélkül.

Az oldal partnerei között ma már olyan vezető tartalomgyártók is megtalálhatók, mint a BBC, az UFA/FremantleMedia és a Banijay.

Dollár százmilliós költések

Amikor a Google 2006-ban 1,65 milliárd dollárért megvette a videomegosztó honlapot, tudta, költenie kell rá ahhoz, hogy jelentős bevételt generáló biznisszé fejlődjön. 2011 októberétől százmillió dollárt osztott szét, zömében fizetéssel nem rendelkező amerikai sihedereknek, akiknek videói szempárok millióit vonzzák a honlapra.

Az egyik közülük, a RocketJump néven elhíresült, 28 éves Freddie Wong éppen akkor kapta első életmentő csekkjét a YouTube-tól, amikor filmőrült haverjaival otthon már a gáztűzhelyet állták körül, hogy megmelegedjenek, mert nem volt pénzük fizetni a fűtést.

Video Game High School című webszériájuk olyan népszerű a fiatalok körében, hogy a második évadra már tömegfinanszírozási akció (crowdfunding) keretében 800 ezer dollárt kalapoztak össze 10 ezer rajongótól a Kickstarteren (Önök kérték - Figyelő, 2013/33. szám).

 

Jönnek a hirdetések

A YouTube műsorkészítő titánjai számára a játszma akkor vált élessé, amikor a menedzsment bő három éve létrehozta a feliratkozom (subscribe) ikont. Ez azt jelentette, hogy a rajongók visszajönnek, így hirdetési ajánlatot lehet kidolgozni a reklámügynökségek felé.

A YouTube megkörnyékezte a nagy brandeket, ám azok eleinte ódzkodtak tőle, mondván: gagyi a tartalom, és a márkát sem tiszteli, gyakoriak a paródiák. Ma azonban a száz vezető amerikai márka közül az összes hirdet a YouTube-on.

Miközben a YouTube fiatal amatőr sztárjait pénzeli, a DreamWorks Animation kamaszoknak szóló YouTube-csatornát vásárolt, a Netflix és az Amazon több százmillió dollárt öl netes sorozatokba. Erről is olvashat a Figyelő hetilap január 9-én megjelenő idei 2. lapszámában.

Kapcsolódó cikkek