Szerencsére Észak-Korea a műsorokat illetően már nem annyira zárt, így interneten keresztül élőben követhető a Koreai Központi televízió műsora. Az adás minden nap 16:30-kor kezdődik a nemzeti himnusszal, háttérben az ország zászlajával és egy hazafias dallal, melyeket a hírek követnek.

A hírolvasók három jól megkülönböztethető stílusban adják elő az aznapi eseményeket. A Kim Jong-unnal kapcsolatos híreket - például, hogy stadionlátogatás után megparancsolja, hogy azt fel kell újítani - diadalmasan, büszkén üvöltik a mikrofonba. Lassan, gondosan olvassák fel, hogy az idei évben alkalmazott új technológiának köszönhetően nő a betakarított búza mennyisége. Végezetül vannak olyan hírek, melyeket mérgesen tálalnak - leginkább a nyugati világgal kapcsolatosakat.

A hírolvasók megjelenése minden tekintetben kikezdhetetlen. A férfiak ugyanazt a stílusú kék, szürke vagy fekete ruhát hordják, a nők pedig csak zöldet vagy rózsaszínt viselnek. Hajuk rövid, megfelelve a Koreai Központi televízió 2004-es kampányának, melyben hosszú hajú embereket szégyenítettek meg nyilvánosan.

A hírblokkot az időjárás-jelentés zárja, majd következik a világ legrégebbi, 1970 óta futó komikus show műsora, melyben katonai egyenruhába öltözött fellépők vicceket mesélnek, jeleneteket adnak elő, vagy éppen énekelnek.
Hamar kiderült az is, hogy a koreaiak odavannak a zenéért. Az ember azt gondolná, hogy kizárólag unalmas, konzervatív dalokat hallgatnak, de valójában sok fülbemászó pop dalt is sugároznak. Persze a feldolgozott témák illeszkednek a központi irányvonalhoz, így megtalálhatóak köztük katonai slágerek is.

Ugyanakkor, mint mindennek, a zenei világnak is megvan a maga sötét oldala Észak-Koreában. A tehetséges gyerekeket korán elszakítják szüleiktől, és a phenjani zeneiskolába viszik őket. Amennyiben azonban egy így felépített zenekar népszerűsége csökkenni kezd, úgy a bandát feloszlatják, és új együttesekhez kell csatlakozniuk. A közelmúltban például az Unhasu Orchestra 12 elismert tagját végezték ki, mert szexvideót készítettek saját magukról. Három nappal letartóztatásuk után családtagjaik és más együttesek tagjainak szeme láttára végezték ki őket gépfegyver-sortűzzel, majd a szemtanúkat munkatáborba szállították. A pletykák szerint a kivégzettek között volt annak a Kim Jong-unnak a korábbi barátnője is, akinek mostani felesége korábban szintén tagja volt az együttesnek.

Esténként sportesemények eredményeit mutatják 20 percen keresztül, melyet hazafias dalok kíséretében olvas fel büszkén a bemondó.

Naponta egy filmet vetít az állami televízió. Ezek általában ugyanarra a sablonra épülnek: szorgalmas észak-koreai férfi szorgalmas észak-koreai nővel találkozik, miközben barátaik szorgalmasan dolgoznak, majd pedig a két főszereplő egy domboldalról tekint a vidékre, miközben hazafias dal szól, és hálát adnak az Elnöknek, hogy találkoztak. Ezeket az izgalommentes estéket a '70-es évek Hollywoodjának és az állami propagandának a keveréke hatja át - a különbség jószerivel csak annyi, hogy mindenki ugyanolyan ruhát visel.

Összességében a programrend nagyon jól kialakított, egy-egy műsor nem tart tovább fél óránál, így biztosított a változatosság, már amennyiben nem csömörlünk meg az állami propagandától. Ezek a szempontok azonban elhanyagolhatónak tűnnek annak ismeretében, hogy Észak-Koreában 1000 emberből átlagosan mindösszesen 55-nek van lehetősége, hogy TV-t nézzen.

James Cook a The Kernel hírportál társszerkesztője.

Kapcsolódó cikkek