Bevásárlóközpont a dél-afrikai Fokvárosban. Szenvednek a feltörekvő devizák

Számos ok van arra, hogy egy alapkezelő randeladásokba kezdjen. Dél-Afrika gazdasági növekedése akadozik. A munkanélküliség 25 százalékos. A bányászatot a nyersanyagárak zuhanása sújtja. Az ország külkereskedelmi hiánya magas, ez arra utal, hogy a helyi termelők nem bírják a versenyt a külföldi konkurenciával. A rand az idén az amerikai dollárral szemben 16 százalékot esett. Ennél csak a szíriai font és a venezuelai bolivár teljesített gyengébben.

Ennek hátterében azonban nem csupán belföldi tényezők állnak. Dél-Afrika tőkepiaca hasonlít a fejlett államokéhoz. Lényegesen könnyebb kötvényekkel és részvényekkel kereskedni, mint a legtöbb feltörekvő országban. A rand ilyen értelemben kényelmes deviza, amely gyakran tükrözi az e körbe tartozó államok megítélését. Az Egyesült Államokból érkező jelzések szerint könnyen lehet, hogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) lassan véget vet ultralaza monetáris politikájának. A Fed által teremtett olcsó pénz szétáradt a világban, s ezzel a magasabb hozammal kecsegtető, ám kockázatos devizák jártak jól. Most épp ennek az ellenkezője történik. A rand csupán egy ezen sérülékeny fizetőeszközök közül.

KÓBORLÓ KÖTVÉNYHOZAMOK
Az elmúlt 19 hónapban a Bloomberg pénzügyi adatszolgáltató által követett 24 feltörekvő államhoz tartozó devizából 19 zuhant a dollárral szemben. A startpisztolyt Ben Bernanke, a Fed kormányzója dörrentette el, amikor májusban megjegyezte, a jegybank kötvényvásárlási akciója lehet, hogy a végéhez közeledik. Ennek nyomán az irányadó amerikai tízéves államkötvény hozama 1,6 százalékról 2,2-re ugrott meg. A hozamok várható további emelkedése valószínűleg drágítja a dollárt. A befektetők a megemelkedő amerikai kötvényhozamok csábításának engedve kivonják tőkéjük egy részét a világ kockázatosabb tájékairól. A feltörekvő piacokon az elmúlt hónapban tapasztalt visszaesés ennek a trendnek a kezdetét jelezheti. Kemény válasz lenne ez egy elejtett megjegyzésre. Ben Bernanke ugyanis nem állította határozottan, hogy a Fed politikája azonnal megváltozna. A központi bank kötvényvásárlási programja folytatódik, mindössze arról van szó, hogy talán nem az eddigi, havi 85 milliárd dolláros mértékben.

A jelenleg csaknem nullán álló amerikai irányadó kamat emelése még éveket várathat magára. A jegybanki kötvényvásárlások visszafogása oda vezethet, hogy a hozamok normálisabb szintekre álljanak be. „Nem lesz sima pálya” – mondta Kit Juckes, a Société Générale bankház egyik elemzője. A kötvényhozamok összevissza kóborolnak majd, keresve a reális árat. A volatilitás hiánya ez idáig kényelmes helyzetet teremtett. A dolláralapú befektetőknek nem kellett ilyen kockázatot vállalniuk, ha a feltörekvő országokba vitték a pénzüket. Ha az amerikai kötvényhozamok elkezdenek ingadozni, akkor háromszor is meggondolják, hogy vállalják-e az ezzel járó rizikót. Szigorodnak a tőkemegfelelési követelmények is, a bankok kereskedelmi részlege nem veszi majd olyan simán a befektetők által dobott kötvényeket. Ez további kockázatot visz a rendszerbe.


A leginkább sérülékeny országok azok, amelyek rá vannak utalva a külföldi tőkére. Devizára van szükségük ahhoz, hogy a fogyasztásuk és a megtermelt jövedelmük közötti különbséget fedezni tudják. Dél-Afrikának például jelentős GDP-arányos folyó fizetésimérleg-hiánya van, szenved is ettől a rand. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nyersanyagárak csökkennek, részben a gyengülő kínai kereslet miatt. Chilétől Brazíliáig számos feltörekvő, valamint a fejlett országok közül például Ausztrália is megszenvedi a nyersanyagpiacok esését a nagy folyó fizetésimérleg-hiányon és a gyengülő devizáján keresztül. Rosszul érint azonban a helyzet néhány nagyobb nyersanyag-importáló államot is. India folyó fizetési mérlegének hiánya például a GDP 5,1 százaléka, a rúpia rekordmélységbe esett a dollárral szemben a múlt héten. Törökország nagyon erősen függ a beáramló külföldi tőkétől, s az isztambuli zavargások csak további okot szolgáltattak arra, hogy a befektetők folytassák líraeladásaikat.

Átmeneti pánikról van szó csupán, vagy valami komolyabb készülődik? A feltörekvők kötvénypiacai tértek már vissza rosszabb helyzetből is. A Fed minden bizonnyal nagyon óvatosan cselekszik. Ugyanakkor az amerikai kötvényhozamok esetében egy szerény, ám mégis határozott emelkedés és a zöldhasú enyhe erősödése jelezhet komolyabb bajt. Stephen Jen, az SLJ Macro Partners alapkezelő közgazdásza szerint a feltörekvő országokba 2009 óta körülbelül 4000 milliárd dollár tőke áramlott. Ennek nagy részét a fejlett államok alacsony kamatszintje hajtotta oda, sokkal inkább, mint a fogadó országok vonzereje. Amennyiben ennek a tőkének csak egy kis része is elindul visszafelé, könnyen lehet, hogy egy átmenetinek ígérkező eladási hullámból valóságos menekülés lesz.


ÖRDÖGI KÖRÖK
A dollár erősödése és az amerikai kötvényhozamok emelkedése általában rossz jel a feltörekvő államok számára, többnyire deviza- és adósságválságok követik. Így történt ez az 1980-as évek elején Latin-Amerikában és az 1990-es évek közepén Ázsiában. Napjainkban azonban van egy nagy különbség – mondja George Papamarkakis, a North Asset Management alapkezelő munkatársa. A múltban a fejlett országok bankjai a szegényebb államokat dollárban hitelezték. Amikor a tőkeáramlás iránya megfordult, nagy kereslet mutatkozott a zöldhasú iránt, s így gyengült a helyi deviza, növelve ezzel az adott ország adósságát. Az elmúlt időszakban azonban a tőke igen nagy részben helyi devizában kibocsátott kötvényekbe áramlott.

A befektetők élvezték a drágább kötvények és az erősebb devizák ördögi körét. Most azonban várhatóan növekvő veszteségekkel kell szembesülniük. A fejlett államok is éreznek majd valamennyit a kiigazítás fájdalmaiból. A feltörekvő országok központi bankjai meg egyenesen nyernek rajta. A kiáramló tőkét helyi devizáról dollárra váltják, s így bár csökken a devizatartalék, ám az olcsón vett s drágábban eladott zöldhasún tisztes profitjuk keletkezik. A feltörekvő államok piacai azonban nem tudnak hová menekülni. Az amerikai monetáris politika legenyhébb változását is felerősítve érzik meg. Ahogy a külföldi kereslet csökkent a helyi kötvények iránt s kiszárad a piac, úgy emelkedik a kamatszint.

Nem is olyan rég sokan panaszolták, hogy a Fed laza monetáris politikája miatt erősödő feltörekvő devizák hazavágják az export nyereségességét. Most pont a fordítottja történik. Az eredmény azonban nem lesz fájdalommentes. A kivitel által vezérelt növekedés korántsem olyan vidám móka, mint az olcsó külföldi tőke és az erősödő hazai deviza által hajtott fogyasztási fellendülés.

Kapcsolódó cikkek