Az idegszálak szorosan körülölelik a veseartériát, így az éren keresztül „elérhetők”

Amegnövekedett szimpatikus idegrendszeri aktivitásnak káros hatásai között említhető, hogy például rontja a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában szerepet játszó inzulinrezisztenciát, szűkíti az ereket, és emeli a vérnyomást.

Az ötlet, hogy a vese beidegzésének megszüntetésével a vérnyomás csökkenthető, nem mai keletű, már az 1930-as, majd az 1950-es években jelentek meg ezzel kapcsolatban publikációk. Annak ellenére, hogy a vesét ellátó artéria körüli idegfonat sebészi eltávolításával jelentősen csökkent a betegek vérnyomása, a pácienst a műtéti feltáráshoz szinte keresztben át kellett vágni, ezért nem terjedt el ez a beavatkozás. Ezzel szemben kezdtek megjelenni a vérnyomást hatékonyan csökkentő tabletták. A veseátültetések ismét ráirányították erre a kérdésre a figyelmet, hiszen a transzplantált vese idegi összeköttetései is megszűnnek, emiatt azonban nem szenved hátrányt az új vesével élő.

A katéteres veseartéria-denerváció (a beidegzés megszüntetése) módszerét, melynek jelenleg két változata érhető el hazánkban, több esetben alkalmaztuk már sikeresen. Ennek lényege az, hogy steril műtéti körülmények között a combartérián keresztül egy katétert vezetünk fel a vese artériájába, és ott több meghatározott pozícióban, rádiófrekvenciával roncsoljuk az artériát körülölelő idegszálakat.

Az eredeti módszerrel a katéter végén elhelyezkedő elektróda segítségével oldalanként összesen hat ponton, egyenként 2-2 percen át végezzük a fájdalommal járó rádiófrekvenciás energialeadást. Az újabb, ballonkatéteres eljárással, amelyet Győrben használtunk elsőként Magyarországon, pacemakeres beteg esetében pedig elsőként a világon, mindez összesen kétszer 30 másodpercig tart. Az eddigi eredmények biztatók. A szisztolés (első mért érték) vérnyomást átlagban 20 Hgmm-rel, a diasztolés (második érték) vérnyomást 10 Hgmm-rel mérsékelte azonnal a beavatkozás.

A három év alatt további vérnyomáscsökkenés mutatkozott a több száz betegnél. Jelentősebb szövődmény sehol nem volt, csupán az artériás szúrás helyén kifolyó vér okoz felszívódó vérömlenyt, illetve – ahogy minden ér katéterezése esetén – az érfal esetleg megsérülhet, azonban ez elvétve fordul elő, a szövődmény gyakorlott szakember által elhárítható.

A beavatkozás olyan betegek esetében végezhető el, akiknél legalább három vérnyomáscsökkentő gyógyszer együttes alkalmazása mellett sem lehet hatékonyan mérsékelni a vérnyomást, bizonyítottan nem egyéb betegség (pl. pajzsmirigy-túlműködés, mellékvese-túltengés stb.) okozza a magas vérnyomást, és a kizárási kritériumok nem állnak fenn (például veseartéria-szűkület, korábbi veseartéria-tágítás vagy fél éven belüli szívinfarktus, stroke stb.).

A beavatkozás fájdalommal jár, ezt nem a katéter felvezetése okozza, hanem a rádiófrekvenciás roncsolás. Ezt erős fájdalomcsillapítással vagy rövid „bódítással” orvosoljuk. A beavatkozás után a beteg életminősége számos tekintetben javul, és kevesebb gyógyszer szedésére szorul. A rádiófrekvenciás veseartéria-denerváció nem váltja ki teljesen a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedését, de az biztos, hogy megfelelő javallat esetén, amikor a vérnyomás gyógyszerekkel már nem kezelhető hatékonyan, komoly segítséget nyújt a beteg és a klinikus számára. Jelenleg a biztosító még nem finanszírozza ezt az ellátást, ezért a hozzáférhetősége limitált hazánkban.



Prof. dr. Dézsi Csaba András,  belgyógyász kardiológus osztályvezető főorvos

Kapcsolódó cikkek