Nem csak az amerikai kontinensen, de világszerte mindenhol elítélik a sajtószabadságot ellehetetlenítő Nicolás Maduro, venezuelai elnök lépéseit. Egy helyi NGO, az Espacio Público tavaly 10 hónap alatt 158 szólásszabadság elleni támadást regisztrált. A bűnlajstrom az újságírók verbális és fizikai fenyegetésétől, jogi lépéseken át a média cenzúrájáig tart.

A média sakkban tartása már kezdetben is azt a célt szolgálta, hogy Hugo Chávez személyes irányítása érvényesüljön a rádió- és televízióműsorokban. A sajtó kontrollját a teljes gazdaságpolitikai környezet átalakításával alapozta meg, és ez a berendezkedés teszi lehetővé napjainkban is a Maduro-féle gyakorlatot. A diktatórikus eszközök használata addig fajult már, hogy október 10-én azzal vádolta meg a 2001 című lapot egy gázolajról szóló cikk megjelentetéséért, hogy szándékosan szabotálja a gazdaságot, a szerkesztőséget pedig bűnőzők és banditák gyülekezetének minősítette.

Egyfelől igaz az a sokat hangoztatott állítás, hogy Maduro nem Chávez, hiszen Venezuela 2013-ban már nem az az ország, amit Chávez 14 évig kormányzott. A korábbi korszakhoz képest a problémák még égetőbbek, a gazdálkodói környezet tovább romlott, az infláció 50 százalékig emelkedett, s mindemellett a fekete gazdaság is kontrollálhatatlan mértékben növekszik.

Ezek az előzmények vezettek a CESPPA, illetve az Anyaföld Védelme és Biztonsága Stratégiai Centrum megalapításához, amit a kormány tájékoztatására hívtak életre. Működése során jogosítványa van a privát szférába tartozó információkhoz hozzáférni, cenzúrázni és módosított formában közzé tenni híreket.

Az ellenségkép építéséhez hozzá tartozik, hogy a CESPPA felállítását a belső és külső ellenségek felmérésével indokolják. Bár mindez együttesen egy rendőrállam képét vetíti elénk, sokan mégis egy karib típusú Patriot Act-ként értékelik, ami az USA válasza volt a szeptember 11-ei terrortámadásokra.

Bár Maduro a nép biztonságát hangsúlyozva próbálja eloszlatni a kételyeket, hogy az így nyert jogi teret soha sem fogja a lakosság ellenében használni, ám a forradalom védelmében bárkit az ország ellenségének bélyegezhet. Az ehhez szükséges apparátus már készen áll, így gyakorlatilag már csak egy gombnyomásra vár az ország, hogy jó időre teljesen lekerüljön a világtérképről.

Boris Muñoz venezuelai újságíró, a Harvard professzora.

Kapcsolódó cikkek