A lengyelországi Krynicában rendezett közgazdasági fórumon a válságkezelés mellett a piacgazdaság és az állam viszonya volt a tanácskozás központi témája. A közép-európai gazdaságok helyzete soha nem függött még annyira a politikusok szeszélyeitől, mint napjainkban: a szabad piacgazdaság évtizedei után az állam és a piac közötti határok még mindig tisztázatlanok.

Ehl szerint az 1990-es évek fájdalmas lengyelországi reformjai a cseh Klaus-féle bankszocializmusnál lényegesen versenyképesebb piacot hoztak létre, ennek ellenére a lengyel állam máig több száz vállalatra van befolyással. Bár az érintett cégek egy része jelen van a Varsói Értéktőzsdén, a döntő részesedések a kormány kezében vannak. (Csehországban hasonló helyzet kizárólag a CEZ energiavállalat esetében ismert.) A lengyel viszonyok a bányákban és a hadiiparban magas foglalkoztatást eredményeznek, de az sem ritka, hogy az állam a cégek könyveit a mindenkori költségvetéshez igazítja (a közelmúltban ez történt például egy biztosítási cégnél is). A nemrégiben megválasztott Miloš Zeman új stratégiával állt elő, a cseh államfő a gazdasági fellendülést állami beruházásokkal támogatná.

A közép-európai országokban egyre nagyobb mértékben avatkozik be közvetlenül, vagy közvetetten szabályozóként az állam. Magyarországot említve Ehl beszámol róla, hogy az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikája (az adóemelések és a költségek vállalatokra való áthárítása mellett) nagyvállalatok államosítását is magában foglalja. Eközben Lengyelországban megállt a privatizáció, Szlovákiában pedig az új szabályozások gyakorlatilag megszüntették a munkahelyteremtést a magánszektorban - foglalja össze körképében a régiós folyamatokat.

Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon folyamatosan nő az állami befolyás, a politikusoknak az erős állam céljaik és álmaik megvalósításhoz jelent ugródeszkát. És most Miloš Zeman is valami hasonlóval kísérletezik - még szerencse (veti közbe a külpolitikai rovatvezető), hogy egyrészt nincs annyi energiája, mint Orbán Viktornak, másrészt a csehek történelmi érzékenysége enyhébb a lengyelekénél, harmadrészt nincs olyan párt az országban, mint a szlovákiai SMER, amely de facto részvénytársaságok irányítása alatt működik.

Az európai liberális demokráciát azért veszélyezteti a válság, mert a politikusok képtelenek arra, hogy megfelelő válaszokat találjanak. A liberálisok által hátrahagyott üres teret illiberális politikusok töltötték meg, a szavazók pedig a szabadság 23 évnyi liberális kísérlete után gondoskodó, erős államot szeretnének. Úgy tűnik, a közép-európai liberális demokráciák a válság talán legnagyobb áldozatai, s a következő bástya a liberalizált gazdaság lehet.

 

Martin Ehl a prágai Károly Egyetemen doktorált politikai tudományokból. 2001 és 2006 között a Nyugat-Bohémiai Egyetem előadója volt a globalizáció témakörében, 2009 óta a prágai Metropolitan Egyetem oktatója. Ehl 2001 óta dolgozik a Hospodářské noviny szerkesztőségében, 2006 óta a külpolitikai rovat vezetője. Számos cikk és publikáció mellett, A Third Decade: about the Life, Politics and People between Brussels and Gazprom című könyv szerzője.

Kapcsolódó cikkek