Bár a következő európai választásokat csak 2014 májusában rendezik, sokak meggyőződése, hogy nem is ez, hanem a szeptember 22-i németországi parlamenti szavazás lesz az igazi vízválasztó az EU jövője szempontjából. Ez tulajdonképpen már a jelenre is vonatkoztatható, hiszen a közelgő német választások miatt körülbelül fél éve gyakorlatilag szélcsend állt be az Európai Unióban. Lényeges és régóta aktuálissá vált döntések váratnak magukra csak azért, hogy semmi se zavarja meg Európa első számú gazdasági hatalmának meglehetősen unalmas mederben csordogáló választási kampányát. Ritka, hogy egy tagállami választásra ekkora figyelem irányulna. Az európai közvélemény óriási várakozással tekint Németországra, amelytől azt reméli, hogy az eddigi pragmatikus, kis lépések politikájáról elmozdulva végre határozott jövőbeli irányt mutat majd a gazdasági, pénzügyi és politikai válságba süllyedt Európának. A jövő vasárnapi választások győztes befutójának tippelt Angela Merkel olyan helyzetben van, akár a Télapó: szinte mindenki tőle várja el, hogy teljesítse a kívánságait.




AMBÍCIÓ NÉLKÜL
Nem egy német szakértő ugyanakkor mostanában igyekszik lehűteni azoknak a várakozásait, akik a német Európa-politika parlamenti választások utáni látványos fordulatában reménykednek. „Szakadékot látok a jelenleginél konstruktívabb német szerepvállaláshoz fűződő európai várakozások és a németek abbéli képessége között, hogy megfeleljenek ezeknek a reményeknek. A legnagyobb kockázat tehát egy általános európai kiábrándulás a választásokat követően. Az Európához való német hozzáállás ugyanis aligha változik majd" - jósolja Ulrike Guérot, a European Council of Foreign Relations (ECFR) kutatóintézet rangidős politikai elemzője. Guérot ezt mindenekelőtt azzal magyarázza, hogy Berlinből hiányzik az ambíció és a stratégiai látásmód ahhoz, hogy ezeknek a magasröptű elvárásoknak megfeleljen. A tetejébe a németeket egészen más problémák foglalkoztatják, mint általában az EU többi tagját. Ha ez igaz, akkor keserű pirulát kell majd lenyelniük azoknak, akik a német kormányalakítás után a bankuniós projekt látványos felgyorsulásában reménykednek. Egészen 2013 elejéig úgy tűnt, hogy a bankunió lehet az első nagy lépés a föderális projekt felé vezető úton, mert még ezzel szemben alakul majd ki a legkisebb ellenállás. Legalábbis sétagaloppnak tűnt a költségvetési, a gazdasági és a politikai unió létrehozásához képest. Berlin számára azonban egyáltalán nem annyira sürgető a terv megvalósítása. Főleg azért, mert az új, nemzetek feletti struktúrák elsősorban német pénzügyi hozzájáruláson alapulnának, miközben a döntések európai szintre, többnyire Brüsszelhez kerülnének. Merkel és pénzügyminisztere, Wolfgang Schauble ezért kezdettől fogva azzal érvelt, hogy az egységes bankfelügyelet, vagy az egységes bankszanálási mechanizmus létrehozása olyan jelentős hatásköri átruházással jár a tagállamiról az uniós szintre, hogy erre csak az EU-szerződések módosításával van lehetőség. A német vezetők óvatossága nem véletlen, hiszen a karlsruhei alkotmánybíróság vélhetően alkotmányellenesnek nyilvánítana egy ilyen jelentős szuverenitás-transzfert, ha csak előbb nem módosítják az uniós szerződéseket. Szakértők ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a jogi korrektség követelménye a németek fejében gyakran még a gazdasági szükségességet is felülírja. Inkább halogassanak egy gazdasági szempontból mégoly fontos döntést, de az jogilag támadhatatlan legyen.

A cikket teljes terjedelemben keresse a Figyelő 37-dik számában.

Kapcsolódó cikkek