Charles Kindleberger, a pénzügyi válságok kiemelkedő történésze szerint egy vezető szerepben lévő ország mindig elfogadja a rövid távú költségeket annak érdekében, hogy fennmaradjon a nemzetközi pénzügyi stabilitás. A hegemónra az is jellemző, hogy cserébe viszont ő határozhatja meg a „napirendet”, s ha valóban felelősen cselekszik, akkor segít a nemzetközileg is elfogadott szabályrendszer megalkotásában.