Az egészségügyi infrastruktúra fejletlensége miatt a rendszerváltozás időszakában évente négyszázan haltak meg végstádiumú vesebetegségben, mivel kevés lehetőség volt a dializálásra. A technológiaigényes ellátás fejlesztését a magántőke oldotta meg, ezen a területen mára a betegek kezelésének minőségi problémái elenyészőek más terápiákéihoz képest.