Mindig is makacs voltam. Megkérdőjeleztem mindent, ami szembejött. Jobban akartam tudni mindent mindenkinél, és amit nem lehetett kipróbálni, én arra vágytam. Bár ezt a tulajdonságot a poroszos oktatási rendszer majdnem sikeresen kiirtotta belőlem - talán a távolságtartásom az irodalommal, művészetekkel, történelemmel szemben ezért is alakult ki. Bármikor más véleményem volt egy versről, festményről, történelmi eseményről, ami nem egyezett a tankönyvekben leírtakkal, „nem feleltem meg". Megmondták, mi lehet a véleményem. Én pedig elfogadtam, hogy ilyen az élet, „fel kell nőni". Meg voltam győződve arról, hogy az egyetem után egy jó nevű multicégnél dolgozom. Öt év múlva kocsi, 10 év múlva lakás (plusz hitel is hozzá persze), és a megadott feladatokat pontosan, az utasításoknak megfelelően végzem majd, ahogy azt elvárják tőlem, és ahogy ezt az iskolában tanultam. Ha akkor és ott megkérdezik tőlem, hogy mit gondolok az innovációról, talán visszakérdezek: „Elnézését kérem, feltenné még egyszer a kérdést?"