A jó hír az, hogy az exportra termelő vállalatok nagy része eleve szembesül ezekkel az elvárásokkal, mivel jellemzően magas minőségben, megbízhatóan és folyamatos kapacitáskihasználtság mellett tudnak a Lakatos Péter által találóan „réspiaci" szegmenseknek nevezett területeken érvényesülni. Technológiai és infrastrukturális beruházásokat, a kapacitás megfelelő szinten tartását, növelését ösztönző fejlesztéseket kell megvalósítaniuk. A fejlettebb gépparkhoz magasabb tudásszintű munkatársakat kell, hogy alkalmazzanak. Mindez a nemzetközi vállalatok hazai egységeinek beszállító magyar tulajdonú vállalatoknak is megugrandó feladat.

Ideális helyzet lenne ez, csak az a gond, hogy a finanszírozásra alkalmas pénzintézetek továbbra sem lelkesek, ha beruházási hitelekről van szó. Bár kétségtelenül érezhető bizonyos szektorokban pozitív irányú elmozdulás ezen a téren. A vállalatok saját tőkehatékonyságáról már volt szó, így felmerül a kérdés, hogy mégis mi lehet a kitörési pont egy-egy fejlődni kész és merész vállalatnak. Reszegi tanár úr és Lakatos Péter is feszegeti a vállalatok kapcsolati hálójának, a pénzügyi bizalomnak és az egyes jogi, pénzügyi megoldások kiszervezésének fontosságát.

A fejlődni képes vállalatok függőségi viszonyban vannak egyrészt szállítóikkal, mivel saját stabil termelésük nagymértékben függ az alapanyag beszállítók megbízhatóságától, alvállalkozóik, tárvállalkozóik stabilitásától. Alapvető tényező továbbá a vevők fizetőképessége is. A finanszírozási nehézségeket, a forráshiányt jelentősen csökkenteni lehet megfelelően megalapozott és szakértői segítséggel megtámogatott szállítói hitelek igénylésével, valamint az ebben a vállalkozói rétegben esszenciális fontosságú tudatos vevői kockázatkezelési eszközökkel. Ezek birtokában a pénzintézetek mintegy varázsütésre sokkal hatékonyabban és lelkesebben támogatják a fejlődést, mivel kihelyezett hiteleiket a gazdasági eredményesség fenntarthatósága mellett elkötelezett vállalatnak adhatják.

Lakatos Péter kiemelt néhány fontos eszközt, lehetőséget, sőt, alkalmasint elvárást, amelyeknek a mindenkori kormányzat oktatás- és gazdaságpolitikája képes megágyazni. Ám olvashatunk jegyzetében olyan fontos eszközöket is, amelyekkel kapcsolatosan a vállalatvezetőknek senkire sem kell várniuk. Ilyen például a megfelelő kapcsolati háló kiépítése, a pénzügyi bizalmi rendszerek, és eszközök bevezetése és tudatos használata. Ezek a cégvezetők feladati közé tartoznak.

Az összes eddigi hozzászólásban eltérő szinten bár, de azonos szellemben jelenik meg egyfajta új gazdasági egyezség igénye, amely az itt megtermelt javak után keletkező nagytőkés és állami bevételek ésszerűbb és előremutatóbb felhasználását sürgeti. Ismerve a legfrissebb kimutatásokat, egyet kell, hogy értsek az előttem szólókkal. Mellár Tamás már rámutatott a makrogazdasági egyensúly sérülékeny voltára. Lakatos Péter pedig realista módon elsősorban Csehország mellé igyekezné felzárkóztatni hazánkat.

TOP 200 nézőpont

Póka Valentin, a Coface kereskedelmi igazgatója

További részletek a Figyelő legfrissebb számában.

Kapcsolódó cikkek