Itt elsődleges a sebesség, a szabadalmi védettség jelentősége pedig minimális. De például a biotech iparág máshogyan működik. A verseny ott is öldöklő, de a szabadalom nélkül a vállalkozás nem ér semmit. Gyakori, hogy már második, talán harmadik körben szakmai befektető kezébe kerül a termék. Egytermékes gyógyszercégek nem szoktak felépülni a semmiből. Egy gyártó vállalkozás esetében pedig akár az 500-1000 kilométeres sugarú kör-ben értelmezett regionális piac is elég lehet egy életképes, majd szakmai befektető számára jó felárral értékesíthető vállalkozás felépítéséhez.

A hazai és európai kockázatitőke- (angolul venture capital - VC) befektetők ugyanakkor hátrányban vannak az amerikaiakkal szemben. Ez nem feltétlenül arról szól, hogy mi felkészületlenebbek vagyunk, egyszerűen a támogató infrastruktúra is gyengébb. Egy magyar VC gyakran egymaga adja a legelső (szakzsargonban 3F, azaz friends, family, fools; barátok, családta¬gok, bolondok), az üzleti angyal, valamint az A, B körös VC-finanszírozást. Így nálunk arányaiban nagyobb, 60 szá-zalék körüli tulajdonrészt kap a VC a befektetésért, mivel nagyobb a vállalt kockázat. Az amerikai piacon a tőkések első körben 20, másodikban 25 százalék körüli tulajdonrészt kapnak, mert érettebb cégek jutnak el hozzájuk.

Gyakran elhangzó és jogos kritika, hogy a hazai VC-befektetők viszonylag gyér kapcsolatrendszerrel rendelkeznek az amerikai piacon. Ez a mi házi feladatunk, dolgozunk rajta. De azt is látni kell, hogy távolról jött befektetőként csak a sikeres múlt és a közös befektetések azok, amelyek igazán erős kapcsolati hálót tudnak létrehozni. Ez pedig akkor tud létrejönni, ha az első sikeres kinti forrásbevonások megtörténnek. Ez a folyamat éppen most zajlik.

Emellett érdemes lenne a hazai VC-piac motorját jelentő Jeremie alapok esetében elgondolkodni, hogy a több befektető részvételével működő co-investment alapoknak nagyobb súlyt lehetne adni. Így ugyanis több lenne az aktív tulajdonostárs, több helyről jöhet további tőke, nagyobb lehet a céget látványosan segítő kapcsolati háló.

Úgy érzem, hogy jelenleg a nagy médiavisszhang miatt, mivel egy új és látványos, a „zsebünkben hordozható" iparág épül ki, az internetes/IT vállalkozások körül egyfajta felfokozott érdeklődés van. Itt 2000-szeres hozamok is akadnak, látvá-nyos sikerek, globális sajtóvisszhang teszik vonzóvá ezt a szektort. Ugyanakkor befektetői szempontból, hozam-kockázat elemzést végezve, nem biztos, hogy mindig ez az iparág a legjövedelmezőbb. Warren Buffett is többször felhívta arra a figyelmet, hogy a gyorsan növekvő iparágak, mint régen a televízió-, autó- vagy repülőgépgyártás, bár óriási befektetői érdeklődést generáltak, valójában nettó szinten nem termeltek óriási eredményt. Ezzel szemben a szállítmányozás vagy éppen az egészségügy képes volt tartósan jelentős eredményt elérni. Bár ő nyilván nem startupokról beszélt, érdemes odafigyelni ezekre a szektorokra is. A termékek megfoghatók, a vevőkapcsolatok stabilabbak, és ugyan hiányzik a „cool faktor", szakmai befektetők irányába jelentős exiteket lehet végrehajtani. Amikor a befektetőim pénzét kockáztatom, fontos, hogy ezt is szem előtt tartsam.

Gyakran vádolják a hazai VC-befektetőket azzal is, hogy nem a startupok, hanem az érett vállalatok irányába fordulnak, és többségbe kerülve lényegében ők irányítják a céget egy hozott menedzsmenten keresztül. Ezt a kritikát nem érzem jogosnak. Attól, hogy nem csak internetes/IT-s startup vállalatokkal foglalkozunk, az még lehet növekedési tőke egy már működő vállalkozásba fektetve. Egy 1-3 millió eurós árbevételű hazai egészségügyi szolgáltató vagy éppen autóipari be-szállító nagyon komoly megtérülést tud biztosítani, a befektető alatt pedig már van egy „párna": ezek a cégek már valós ügyfélállománnyal, működő üzleti modellel rendelkeznek. Bár ez sok internetes/mobilos startupper számára szentségtörés-nek hangzik, nekünk ez is befektetési terep.

A szerző az X-Ventures Kockázati Tőkealap-kezelő - korábban BNV-Equity - vezérigazgatója.

Kapcsolódó cikkek