Az aktuális ügyek megvitatása mellett azonban érdemes „távolabbról" is vizsgálni az adópolitika kérdéseit. E cikk is erre tesz kísérletet: a kelet-közép-európai országok adószerke-zetének néhány fontos jellemzőjét tekintjük át, és megnézzük, Magyarország hol is helyezke-dik el a régión belül. Az Eurostat adatbázisában egyelőre csak 2010-ig szerepelnek az adóbe-vételekre vonatkozó adatok, így itt is kénytelenek vagyunk ezt használni kiindulópontként.
Az első két ábrán az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya szerepel az 1995 és 2010 közötti időszak esetében. Látható, hogy térségünk mindegyik országa az uniós átlag alatt helyezkedik el, és a megelőző években is csak hazánk „tévedt" ideiglenesen, 2007 és 2009 kö-zött az átlag fölé. Az is megfigyelhető azonban, hogy a kelet-közép-európai államok nem mutatnak teljesen egységes képet.
 |
Magyarország és Szlovénia esetén az adócentralizáció tartósan az európai átlag kör-nyékén mozog, vagyis régiós összevetésben magasnak tekinthető. Csehország és Lengyelor-szág gyakorlatilag a teljes vizsgált időszakban a 32-36 százalékos sávban, vagyis mintegy 5 százalékponttal az uniós középérték alatt helyezkedett el. Szlovákiában ezzel szemben az adócentralizáció folyamatos mérséklődése figyelhető meg, 41-ről 28 százalékra, vagyis az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya harmadával csökkent a másfél évtized alatt. Ez részben a gyors gazdasági fejlődésnek tudható be, részben pedig annak, hogy az adópolitikai döntések következtében a bevételek növekedésének üteme nem tartott lépést a gazdaság bővülésével.
 |
A másik öt országban már az ezredforduló óta jellemző az EU-átlagnál lényegesen, ál-talában 8-10 százalékponttal alacsonyabb adócentralizáció. Egyes országokban ez nagyjából állandónak mutatkozik - bár a válság hatása mindenhol megfigyelhető -, míg pl. Bulgáriában a jelenlegi alacsony érték nagyban köszönhető a 2008-as adóváltoztatásoknak (általános, 10 százalékos adókulcs bevezetése a személyi és társasági jövedelmek adóztatásában). Észtor-szágban ezzel némileg ellentétes folyamatok tapasztalhatóak, itt ugyanis - a másik két balti állammal szemben - a mély gazdasági visszaesés idején is 3 százalék alatt tartották a költség-vetési hiányt, ami a bevételek arányának növelését tette szükségessé.
 |
Az adóbevételek nagysága azonban csak az egyik olyan szempont, amely tekintetében érdemi különbségek figyelhetők meg az Unió két fele - illetve a kelet-közép-európai régió országai - között.
Egy másik fontos aspektus látható a 3. ábrán: az adóbevételek közgazdasági funkciók szerinti csoportosítása. Ebben a bontásban megkülönböztetjük a fogyasztást, munkát és tőkét terhelő adókat. Az első csoportba tartozik az áfa, a jövedéki adó és egyéb fogyasztási adók, a másodikba a személyi jövedelemadó (legalábbis annak a munkajövedelemre vonatkozó része) és a különféle járulékok, a harmadikba pedig a társasági jövedelmek adóterhei, az osztalék és egyéb tőkejövedelmek adója, valamint a vagyonadók.
Jól látható, hogy - noha egységes adószerkezetről régiónk esetében sem beszélhetünk - a kelet-közép-európai országok az uniós átlagtól eltérő mértékben támaszkodnak a bevételek egyik vagy másik csoportjára. Térségünkben nagyobb a fogyasztási adók súlya, ez leginkább Bulgáriában mutatkozik meg, ahol az adóbevételek több mint fele ebből a körből származik. Másik oldalról pedig a legtöbb térségbeli országban az uniós átlagnál kisebb a munkát, és még inkább a tőkét terhelő adók szerepe - utóbbi különösképpen a balti államokra jellemző.
Az eltérő adószerkezetnek számos oka van, ezek részletes bemutatása szétfeszítené je-len írás kereteit, így csak egy-két motívum felvillantására vállalkozhatunk. Egyrészt a térség tradicionálisan tőkeszegény országai a jövedelmek szerényebb adóztatásával szeretnének vonzó befektetési célponttá válni, hiszen a beruházásokért való versenyben ez az egyik olyan szempont, amely szerint előnybe kerülhetnek a fejlettebb gazdaságokkal szemben. Másrészt az alacsonyabb szja-kulcsok révén (a 10 térségbeli országból 8 egykulcsos személyi jövede-lemadó-rendszert működtet) a többnyire átlag alatti foglalkoztatottság emelését és a szürke-gazdaság méretének mérséklődését szeretnék elérni a kormányzatok - mindkét probléma jóval kevésbé jelentős Európa fejlettebb részén. A fogyasztási adók magasabb mértéke is részben az adóelkerüléssel magyarázható, részben pedig azzal, hogy ez teremti meg a forrást a munkát és tőkét terhelő adók mérséklésére.
Végül érdemes meggondolni, hogy az utóbbi két év adóváltoztatásai nyomán miben változott Magyarország pozíciója a térség országai között. A személyi jövedelemadó-rendszer 2011-es átalakítása révén mintegy 2 százalékponttal csökkent az adócentralizáció, azonban idén már ezzel ellentétes folyamatok láthatók, köszönhetően az áfa és a jövedéki adók emelé-sének, az új adónemeknek és az adójóváírás eltörlésének. Vagyis az adócentralizáció tekinte-tében érdemi eltérés nincs 2010 és 2012 között, így értelemszerűen régiós helyzetünk sem változott: továbbra is jóval magasabbak az adóterhek Magyarországon, mint a térség más or-szágaiban. Az adószerkezetben a fogyasztási adók szerepének folyamatos növekedése figyel-hető meg a munkajövedelmek terhei rovására. A tőkét terhelő adók súlya összességében annak ellenére emelkedett, hogy csökkent a társasági adó mértéke, hiszen az ágazati különadók miatt az utóbbi két évben reálértéken is nőttek a gazdálkodó szervezetek költségvetési befizetései.
Ezek természetesen csak számszerű összefüggések, az adóváltoztatások gazdasági hatásaival egy korábbi írásban foglalkoztunk.
Németh András Olivér tanársegéd a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszékén.