A mód, ahogy az Európai Unió reagált - pontosabban nem, vagy nagyon lassan tette azt - a nem látott mértékű menekülthullámra, újfent bebizonyította, hogy a közösségi politika kétségbeejtően gyorsan határozatlanná válik, amint egy komolyabb kihívás éri. Nincs világos irány a válsághelyzetekben, nincsenek olyan formátumú vezetők, akik ne süllyednének bele az ideologikus vitákba, miközben égetően sürgőssé váltak a gyakorlati megoldások. A proaktivitásnak a leghalványabb jeleit sem lehet felfedezni az unió működésében, Brüsszel mindig az események után kullog. Ne féljünk kimondani, az EU így, ebben a formájában teljes csőd. Nem az átlagos hétköznapok menedzselésére találták ki, azzal a tagállamok is elboldogulnak.

A rendkívüli helyzetekben kellene megmutatnia az uniónak, hogy miért volt értelme létrehívni, de ez eddig nem sikerült. Sem a 2008-as gazdasági válság, sem a migránshelyzet kezelése nem igazolta az EU hatékonyságát. Egyre nagyobb repedések vannak a falon, amint beüt a krach, Brüsszel mellett (helyett) 28 döntéshozatali centrum alakul ki, a magára hagyott államok pedig értelemszerűen az egyéni érdekeiket fogják előtérbe helyezni.



Baka F. Zoltán, a Figyelő munkatársa

Nagyon tanulságos, ahogy a németek és az osztrákok kezelik ezt a helyzetet: kezdetben, amikor még csak a magyar határ állt ostrom alatt, eszméket kértek számon, nem egyszer kifejezetten gorombán, a magyar kormányon. Amint hozzájuk is elért a menekültáradat, hirtelen nagyon pragmatikusak lettek, és lényegében ugyanolyan intézkedésekkel igyekeznek meggátolni a következő migránshullám érkezését, mint amelyekért Magyarországot kárhoztatták pár nappal korábban. A lefasisztázott magyar állam példáját követik. Újra érvényes parancsszó lett az ausztriai, a német határokon a Halt!

Sem rövid, sem hosszabb távra nincs érvényes cselekvési terve Brüsszelnek. Az Európán kívüli népek integrálása eddig nem hozta el a várt eredményt. Van számos pozitív példa, de Párizs, Marseille, Brüsszel, Amszterdam vagy London lakói találkoznak más tapasztalatokkal is. A kultúrák találkozásának csomópontjaiban a békés együttélés és az állandó konfliktus egyaránt jelen van. Léteznek olyan negyedek az európai nagyvárosokban, ahol a helyi arab vagy más származású közösségek ellenállnak a beillesztési törekvéseknek. Ennek az - adott esetben áthidalhatatlan - kulturális különbségek mellett más oka is van természetesen. Az integráció akkor tud sikeres lenni, ha annak megágyaz az elfogadható életszínvonal. A szegénység, a jövő nélküliség egy idő után elégedetlenségbe fordul, a nélkülözés pedig jó táptalaj a szélsőséges gondolatoknak. Az unió ezen a téren is kudarcot vallott.

2015. szeptember 15-e mérföldkő a menekültválság hazai történetében: életbe lépett a menekülttörvény. Mi vezetett idáig? Miért változott meg a német és az osztrák álláspont? Merre tart Európa? S miképpen látják a helyzetet a Figyelő munkatársai? Mától három napon keresztül szerkesztőink témában írt véleményét olvashatják. Egyetért? Másképp látja? Hozzászólásait az online@figyelo.hu címre várjuk!

Eddig megjelent jegyzetek:

Váczi István: Az a baj