- Nehezen oszlatható el a gyanú, ami szerint ne lenne megkomponálva az a folyamat, hogy miközben átadja a stafétát egy új elnöknek a Magyar Rezidens Szövetségnél, egyszer csak elkezd forogni a neve, mint Éger István MOK-elnök kihívója. Egyetért?
- Ha profik lennénk, megkomponáltuk volna. Nem vagyunk profik, így spontán folyamatok szerencsés összjátéka az elmúlt két hét. Ez nem dicséret, ez kritika. Meg kellett volna komponálni, de későn született meg bennem a végleges döntés, hogy elvállalom a jelölést.

- Az új elnök bemutatása kapcsán azt mondta, nem indulna a Magyar Orvosi Kamara elnöki tisztségéért, ha minden rendben lenne. Ön szerint mik a legmarkánsabb problémák, amik miatt vállalta a megmérettetést Éger István MOK-elnökkel szemben?
- Ha megszületett volna megállapodás azzal kapcsolatban, hogy hogyan nőnek az egészségügyi dolgozók bérei - akár négyéves futamidőben is -, akkor maradnék a kaptafánál és csak érsebészként dolgoznék, a szakmai karrieremre fókuszálva. Viszont ez nem történt meg. A jelenlegi vezetés 12 éve regnál, de érdemben nem változott a helyzet. Azt nem lehet eredményként felmutatni, hogy már az is siker, hogy létezik a MOK. A MOK van az orvosokért és nem fordítva. A rezidensek elnökeként volt módom megtapasztalni, hogy az érdekvédelem milyen kemény munka, ám nem kaptuk meg azt a támogatást, ami szerintünk elvárható lenne. Elnökké választásom esetén minden szervezet, de különösen a fiatal orvosokat tömörítő szervezet megkapná a szükséges támogatást. A jövőt - szemben a parttalan és a retorikai együttműködéssel - a cselekvő együttműködésben látom. Nem kívánok személyeskedésbe belemenni, vagy kritizálni a jelenlegi vezetést, de valójában csak retorikai együttműködés volt közöttünk. Azt látom, hogy baj van, segíteni szeretnék.

- Alkalmasnak látja magát egy ekkora ugrása, egy ekkora feladathoz?
- Kiderül, hogy van-e hozzá tehetségem. Mindenestre a kívülállók, a barátaim többé-kevésbé alkalmasnak látnak erre a feladatra. Remélem, hogy az országos közgyűlés is úgy gondolja majd, hogy inkább többé, mint kevésbé vagyok alkalmas, s megkapom a szükséges támogatást szombaton.

- Két évet húzott le a rezidensek élén, most hirtelen MOK-elnök akar lenni. Esetleg a bársonyszék hozza izgalomba?
- Mindez számomra nem lehetőség, hanem feladat. A havi kamarai tiszteletdíj épphogy meghaladja az Angliában egy hét alatt megkereshető béremet. Abból is futja bársonyszékre, nem kell a Szondi utca 100-ba menni. Egyébként a döntés nem túl régen született meg. Ha nem sikerül, akkor sem esek a két szék közé, mint ahogy az felmerült egy interjúban kérdésként, hiszen a szakmai karrieremre is odafigyeltem. Nem akarok megélhetési érdekvédővé válni. Elnökké választásom esetében is maradok félállásban érsebész. Sőt, e nélkül nem is vállalnám a tisztséget, mivel teljes állású elnökként megélhetési érdekvédővé válnék, ezt pedig, ahogy mondtam is, szeretném elkerülni. Emellett lemondok minden olyan prémiumról, ami a tiszteletdíjon felül van. Ezt egy fontos kérdésnek tartom, mert lehet, hogy nincs rá indoka, de a tagság bizalma megingott az országos vezetésben a pénzügyi botrányok miatt. A MOK-nak nem a gazdasági tevékenységre, hanem a szakmai érdekvédelemre kell helyeznie a hangsúlyt, ami magába foglalja a dolgozók védelmét az általuk kívülálló hibák kapcsán történő felelősségre vonás alól. Elfogadhatatlan, hogy az egészségügyi rendszer nem megfelelő működése miatt a dolgozókon verjék el a port. Nem mi leszünk a bűnbakok. A kamarának ez a legfontosabb feladata a bérrendezés ügye után. Harmadik feladatként pedig a szakmai, finanszírozási irányelvek kidolgozásának elősegítését említhetném. Ez a döntéshozónak is érdeke, hiszen ezen irányelvek segítenek a rendszer hatékonyabbá tételében.



Sipka Balázs, a rezidensek új elnöke, illetve Dénes Tamás egy minapi sajtótájékoztatón. A  leköszönt elnök nem akar megélhetési érdekvédő lenni. Fotó: Figyelő Online

E három tétel megoldaná a bérek kérdését is, mivel tisztán ki fog derülni, hogy mekkora forrás hiányzik a rendszerből. Így pedig meg lehet győzni a pénzügyi döntéshozókat, hogy nem pazaroljuk el a forrásokat. Az egészségügyi rendszer egy bonyolult szerkezet, segíteni kell a döntéshozónak, hogy jó döntéseket hozzon, és el kell számoljunk a lelkiismeretünkkel, ha csak a működőképesség látszatához adjuk a nevünket. Tenni kell azért, hogy a betegek biztonságban legyenek.
Utoljára, de nem utolsó sorban a MOK-kal szembeni apátiát, ellenszenvet és az utánpótlás hiányát emelném ki. Többek között vonzó szolgáltatások, továbbképzések nyújtásával a fenti problémák nagy része orvosolható.

-Ön szerint a MOK nem adott valódi támogatást az a szövetség munkájához. Mondjon konkrétumokat!
-Szerettünk volna létrehozni egy szakorvos-jelölti tagozatot a kamarán belül annak érdekében, hogy ne egy külső, konkurens szervezet támogatását kérjük, de ez nem valósult meg. A nyári demonstrációk kapcsán pedig azt tudom mondani: ugyan lehet, hogy nem a MOK-nak kell szerveznie ezeket a megmozdulásokat, de az akkor kiadott semmitmondó nyilatkozat okán elszakadt a cérna. Óriási munka volt a demonstrációk megszervezése, de a kamara országos vezetése semmit sem tett. 2014-ben az egyik konferenciánkra kaptunk egy minimális támogatást - megköszöntük - de azóta semmi nem történt. Nincs más lehetőség, minthogy megmérettetem magam az elnöki, alelnöki, főtitkári és titkári tisztségekre. Úgy gondolom, hogy bármelyik poszton elkezdhetem azt a munkát, amelyek a szakmai érdekvédelemmel jellemezhető.

- Nehéz elhinni, hogy a MOK ilyen mértékben és okok nélkül zárkózott volna el. Talán a rezidens szövetség sem tett meg mindent annak érdekében, hogy az együttműködés szorosabb legyen. Mit mond erre?
- Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt. Én úgy vettem át az MRSz-t, hogy nem volt érdemi kapcsolat a MOK és MRSz között. Az egyik első utam a MOK székházba vezetett, hogy rendezzem a viszonyt, mert az összefogásban hittem és hiszek a mai napig. Van, akivel lehet, és van akivel nem. A szakorvosjelölti tagozat terve egy éves kapcsolat után került a MOK elé, miután bizonyítottuk pozitív szándékainkat, de ennek ellenére lesöpörték az asztalról.

- Elképzelhető, hogy a generációs különbségekből fakadó eltérő szemléletmódok okozzák a konfliktusokat és a távolságtartást?
- Szerintem ez nem játszik szerepet. Nagyon tapasztalt kollegák jöttek oda a támogató véleményükkel, egy vállveregetéssel. Tudomásom szerint van olyan szervezet, ahol titkos szavazáson, egyfajta előválasztáson, engem hoztak ki elnökként. Ezen meglepődtem, de kifejezetten jól esett, és tovább motivál, hogy jó úton járok, jó úton járunk.

- A rezidensek - vagy másképpen: a fiatal orvosok - egyik vesszőparipája a hálapénzt elleni küzdelem. Ön is sokszor beszélt arról, hogy a paraszolvenciát „ki kell vezetni a rendszerből". Nagy pénzekről van szó, sok ellenérdekelt féllel. Kamarai elnökként is megmaradna a harciassága?
- Mindig is hangsúlyoztuk, hogy a hálapénzt nem lehet megszüntetni bérrendezés nélkül. Mindenki beláthatja, hogy a para rendszere nem fenntartható. Mi belátjuk, hogy bérrendezés nélkül nem megy. Úgy gondolom, hogy orvos szakmai tekintetben elvégeztük a munkát az elmúlt két évben: feltártuk a problémákat, reprezentatív felmérésekkel bizonyítottuk, hogy a hálapénz rendszerét az orvosok sem akarják fenntartani. Most már a politika és a társadalom térfelén pattog a labda.