Könnyebb helyzetben lennénk, ha a montenegrói közvéleménykutatók hasonló eredményeket mérnének. Vagy legalább azt tudnánk, melyikük eredménye a legmegbízhatóbb. Az eredményeket elnézve az látszik, hogy Djukanovic hatalomból kirobbanthatatlannak tűnő pártja, a DPS a legjobb esetben is csak 40 százalékot érhet el, de egyes mérések szerint 36-38% a reálisabb. Ez azt jelenti, hogy komoly koalíciós partner(ek) nélkül nem tud kormányt alakítani. A DPS az utóbbi időben viszont nem csak a szavazói egy részét veszítette el, de a koalíciókötési potenciálját is.

Az előző választás óta eltelt négy év jelentős változásokat hozott a montenegrói politikai palettán, több párt is kettészakadt, állandó volt a helyezkedés. A legjelentősebb változás az volt talán, hogy a Demokratikus Front (DF) néven futó ellenzéki koalíció, aminek legnagyobb pártja a NOVA, vagyis az Új Szerb Demokrácia, 2012-ben még önként félretette a szerb ügyeket, most viszont újra előszedte azokat, például követelték Koszovó elismerésének visszavonását. A nyugati elemzők aggodalommal figyelték, hogy a DF egyre inkább el is oroszosodott, talán nem függetlenül attól, hogy hivatalosan is „együttműködési szerződést" kötöttek Putiyn „Egyesült Oroszország" pártjával. Nyilvánosan kiálltak például az Oroszország elleni szankciók eltörléséért.

A koalíciót addig pártfüggetlenként vezető, népszerű korábbi külügyminiszter Miodrag Lekic ott is hagyta a DF-et, és önálló pártot hozott létre, a Demost, a Demos pedig választás előtti koalíciót épített ki két kisebb párttal, Kulcs Nagykoalíció néven.

Idén év elején úgy nézett ki, az ellenzék végzetesen megosztott, vannak egyfelől a szerbofil, russzofil Djukanovic-ellenzékiek, illetve másfelől a nyugatos Djukanovic-ellenzékiek, akik ideológiai alapon utálják egymást - hogy ne menjünk nagyon messzire, gondoljunk egy DK-Jobbik összeborulás esélyére. A DPS-szel szemben tehát két, közel egyforma erős, egymással is ellenséges koalíció állt (összesített támogatottságuk 35-40%, tehát kb ugyanannyi, mint a DPS-nek, de az egyik kutató intézet az egyiket hozta ki erősebbnek, a másik a másikat) - ez pedig kilátástalanná tette a kormányváltás projektjét, legfeljebb egy elhúzódó kormányalakítási válságot, esetleg új választás kiírását garantálta volna. Az mindenesetre jelentős fejlemény volt, hogy gyakorlatilag az összes ellenzéki párt elszigetelődött Djukanovictól, a DF kampányának szlogenje például egyszerűen az, „Mi vagy ő?"

A helyzetet komplikálta a nyugati követségek mesterkedése. Ugyanis közben megindult Montenegró NATO-csatlakozása is, méghozzá erős svunggal, miután kiszivárgott, hogy Moszkva csillagászati összegeket kínált a Bár városában található kikötőért, hogy azt orosz hadihajók használhassák. Az Adrián már csak Montenegró partszakasza nem tartozott a NATO fennhatósága alá. A nyugati követségek igyekeztek rábeszélni az egyébként nyugatbarát Djukanovicot és az ellenzék nyugatbarát részét az együttműködésre, hogy a NATO-csatlakozás minél zökkenőmentesebb legyen. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a csatlakozásról a parlament dönthessen, ne kelljen népszavazást rendezni - az ugyanis elég ingoványos terület. 1999-ben a NATO Montenegrót is bombázta, így a felmérések szerint egy népszavazás legalábbis kétes kimenetelű lenne.

A nyugati követségek tehát ravasz kerítő módjára megpróbálták egymás felé terelni Djukanovicot és az ellenzék nyugatbarát részét, ami áprilisban abban csúcsosodott ki, hogy a kormány bevett öt ellenzéki politikust miniszternek, illetve más állami intézmények is beengedtek ellenzékieket. (Ezt a helyzetet a DF csapdának találta, és a maga részéről inkább kimaradt belőle.)

Választási csalások?A DPS és az ellenzék közötti legkonkrétabb feszültséget korábban az jelentette, hogy a de facto állampártként funkcionáló DPS kontroll nélkül tudta befolyásolni a választások eredményét. Ahogy podgoricai oknyomozók kiderítették, a választási listák tele voltak hibás adatokkal, például az elhunyt polgárokat nem húzták le a listákról, így a nevükben hamis szavazatot lehetett leadni. De terjednek történetek más visszaélésekről is, a pénzért vett szavazatokról, például hogy drogdílerek szállítottak szavazatokat az ügyfeleik köréből - némi anyagért cserébe. Ahol kevesen vannak, ott minden egyes szavazat értéke megsokszorozódik.
Az ellenzéki politikusok a kormányban persze nem tudtak öt hónap alatt csodát tenni, de legalább bevezették a biometrikus azonosítók használatát. Ha a legkorszerűbb, ujjlenyomat olvasóval is ellátott berendezések még nem is érkeztek meg a választás előtt, legalább a fényképek fel vannak töltve az állampolgárokról, és a szavazóállomásokon a bizottság tagjai egy monitoron azonnal látják a személyi igazolványhoz központilag eltárolt igazolványképet.

A nyugati mesterkedésnek hála el is kezdett kiépülni valamiféle kapcsolat és Kulcs és a DPS között. A Kulcs miniszterei remekül belejöttek a szerepükbe, és amióta miniszterek - még ha csak egy határozott időre szóló átmeneti kormány tagjaiként is - gyanúsan sokszor emlegették a „fokozatos átmenet" szükségességét, ami mintha arra engedett volna utalni, hogy a választás után a részükről akár fenn is maradhatna az eredetileg öt hónapra létrejött „egységkormány."

Hivatalosan persze a Kulcs tagjai sem csatlakoztak volna egy DPS-vezette kormányhoz, de nem hivatalosan azt már nem tartották volna kizártnak, hogy a DPS a Kulcs kormányát kívülről támogassa. Ennek az ő szempontjukból meglett volna az az előnye, hogy a DPS szakértőit simán tovább foglalkoztathatnák. A helyzet ugyanis hasonló ahhoz, ami Magyarországon volt a rendszerváltáskor: az ellenzéknek ugyan sok tehetséges és felkészült politikusa van, de tapasztalatuk egy ország vezetésében nincs, hiszen lassan 30 éve nem osztottak ellenzékieknek lapot.

Másfelől talán Djukanovic is belement volna egy alkuba: az utóbbi időben egyre nyúzottabbnak és egyre kevésbé lelkesnek tűnő, amúgy még csak 54 éves miniszterelnök politikai bukása esetén komoly ügyészségi vizsgálatokkal találná szembe magát, és nem is csak Montenegróban - kivéve ugye, ha egy új kormány eltekint ettől.

A választási előtti napokban aztán meglepő fordulat következett be: megállapodás született a DF és a Kulcs között, ami kimondja, hogy a két koalíció kész az együttműködésre. Az együttműködés alapja a DPS megbuktatása, és a cél érdekében még az ideológiai nézetkülönbségeiket is hajlandóak félretenni. Az tény, hogy a korábban a többi ellenzéki pártot rendszeresen zrikáló DF most már egy ideje csak Djukanoviccsal foglalkozik, és a megosztó témákat is háttérbe szorította a kampányában.

Az ellenzék együttműködése - ha valóban működőképes lesz a választás után is - most már matematikailag is képes legyőzni az elszigetelődött DPS-t. A kérdés csak az, Djukanovic mit tud még előhúzni a cilinderből. Többször volt már nehéz helyzetben választások előtt, de eddig még mindig úgy alakult, hogy a végén ő alakíthatott kormányt.

 

A Balkán Expressz klub rendezvénye a montenegrói választással kapcsolatban

Vajon 30 évig is hatalomban tud-e maradni Milo Djukanovic? Hogy áll az USA kontra Oroszország politikai befolyásszerző versenyfutás Montenegróban? Milyen hatással lehet mindez a montenegrói magyar nagybefektetőkre (OTP, Telekom, Hungarhotels, Trigránit)?

Október 13-án, csütörtökön 18 órától Rajko Milic, a Vijesti podgoricai napilap szerkesztője a Balkán Expressz klub vendége a Púder Bárban (Bp. IX. Ráday u. 8).

Önt is szívesen látjuk rendezvényünkön. A belépés ingyenes.

A rendezvény Facebook oldala:

https://www.facebook.com/events/320611534962602/