Az olaszrizlingről

Tompa Imre bor-újságíró, okleveles borbíráló
Tompa Imre
2013-10-17 06:56
Az olaszrizlinget az ember az anyatejjel szívta magába az elmúlt negyven évben, leginkább kisfröccs képében, mellyel a pincér beterítette a kertvendéglői bádogasztalt. E kedves és otthonos fajta is újjáéledőben, a bádogasztali bor mellett ma már egyedi csúcsnedűk is készülnek belőle.


Sok olyan bortáj-borország van, amelynek valamely szőlőnév szinte a szinonimája. Toscana egyenlő sangiovese, Burgundia a pinot noirtól és a chardonnay-től hangos, Argentína egyenlő malbec, satöbbi. Mi is keressük azt a magyar szőlőfajtát, ami efféle országnév-ekvivalens lenne, és amelynek említésére a külföldinek Magyarország legszebb arca dereng fel, van neki ilyenje is. Ahogy Várady Szabolcs írja az októberi Borigo bormagazinban egy tokaji bortúráról: „Végig azt érzem, hogy ez itt egy másik ország, ahol csupa kedves ember él.”

Több opció is felmerült országborüg...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/42 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!