EU-s átlagban mérve a fiatalok munkanélküliségi mutatója több mint a duplája az átlagos értéknek. Magyarországon például előbbi 29 százalék volt. Ma ott tartunk, hogy Európában minden ötödik fiatal nem talál magának állást.

Számos oka van annak, hogy miért pont e korosztályt érinti a leginkább a munkahelyek számának csökkenése. Mindenekelőtt itt vannak a strukturális problémák. Néhány tagországban az álláspiac túlságosan merev, így a munkaerőpiacok szegmentáltak. Ez azt jelenti, hogy az idősebb, a struktúrába jobban beépült dolgozók kiváltságos helyzetben vannak, míg a fiatal generációk nehézségekkel néznek szembe, amikor be kívánnak lépni a munkaerőpiacra. Néha még a legjobb esetben is csak rövid idejű szerződést vagy próbaidős foglalkoztatási lehetőséget kapnak.

A válság kitörése után, a keresleti oldalon a munkaadók kivártak. Befagyasztották a felvételt, arra vártak, hogy kedvezőbb gazdasági helyzet alakuljon ki. A kínálati oldalon megugrott az iskolát otthagyók száma, sokan nem tudták finanszírozni tanulmányaikat. Jellemző az is, hogy a fiatalok képzettsége nem egyezik meg a foglalkoztatók igényeivel. Így sokan maradnak munka nélkül, míg számos állás betöltetlenül marad.

Akárhogy is nézzük: a fiatalok munkanélküliségének jelenlegi szintje elfogadhatatlan. Ez vezette arra a bizottságot, hogy a problémával közvetlenül is foglalkozzon. Jó példák találhatók az unióban. Ezeket át kell vennie a többi országnak is. Így például Hollandiában, Ausztriában vagy Németországban a fiatalok munkanélküliségi rátája nem haladja meg a 10 százalékot. Ennek hátterében a rugalmas szabályozás, az élethosszig való tanulás biztosítása, valamint az áll, hogy a fiatalok képzését összehangolják a piaci igényekkel.

Tavaly a bizottság kezdeményezésére felállt egy az EU hivatalnokaiból és a tagállamok tisztségviselőiből álló akciócsoport. Tagjai olyan államok, amelyekben magas a fiatalok munkanélküliségi mutatója. Nyolc ország vesz benne részt, a görögök, az írek, az olaszok, a lettek, a litvánok, a portugálok, a szlovákok és a spanyolok. A cél az, hogy minél nagyobb hatékonysággal használják fel az unió erre a célra elkülönített pénzét. A csoport munkájának köszönhetően 2013 elejére 16 milliárd eurót sikerült átcsoportosítani. Ez a tőke körülbelül
1 millió fiatal és 55 ezer kis- és középvállalkozás finanszírozását segíti elő, s más gazdaságélénkítő mechanizmusokat is támogat.

A bizottság 2012 decemberében további intézkedésekről is döntött, létrehozták az úgynevezett Fiatal munkavállalói csomagot. Ennek alapjául egy olyan modell szolgált, amelyet Ausztriában és Finnországban is sikerrel alkalmaztak. Az ötlet egyszerű. Az iskola befejezése vagy a munkahely elvesztése után 4 hónapon belül a 25 év alattiaknak állást, továbbképzési lehetőséget, szakmai gyakorlatot vagy tanulmányi szerződést kell kínálni. Röviden arról van szó, hogy azok, akik nem találnak munkát, idejüket arra használják fel, hogy a munkaadók igényeinek megfelelően javítsák foglalkoztathatóságukat.

Az EU vezetői minden egyes tagországgal megállapodtak ennek az elvnek a bevezetéséről. Persze mindezt át is kell ültetni a gyakorlatba. Ezt segíti az Európai Szociális Alap, amelyből 3 milliárd eurót lehet erre a célra fordítani. Ahhoz, hogy a valóságban is létrejöjjenek ezek a szisztémák, az adott országok nemzeti költségvetésébe is be kell építeni azokat.

A tudástőke itthon tartásáról lapunk október 10-én konferenciát szervez Haza, ész nélkül? címmel. A témában indított vitasorozat eddigi hozzászólói: Budafoki Róbert (Hogy megérje itthon maradni, 30. szám), Árvai Péter (Miért mennek el a fiatalok?, 31. szám), Schwab Richárd (Menni vagy nem menni?, 32. szám), Horváth Zoltán (Az egyetemek és az ipar összefogása, 33. szám), Lakatos Péter (A minőségi és a mennyiségi elvándorlás, 34. szám), Ficza János (A régióban is hátul, 35. szám), Perner Ferenc (Összetett kór, 36. szám), Szelecki Zsolt (Vonzás és taszítás, 37. szám), Kökény Mihály (Presztízst és perspektívát!, 38. szám).

Várjuk olvasóink hozzászólását, véleményét a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.Igen, ez kiadásokkal jár. Az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint az Ifjúsági garanciarendszer kiépítése az eurózóna tagországaiban körülbelül évi 21 milliárd euróba kerül. Ez kétségkívül hatalmas összeg, ám mégis eltörpül ahhoz képest, hogy egyes becslések szerint az unió 7,5 millió fiatal állástalanja összesen 150 milliárd euró bevételkiesést idéz elő.

Az Ifjúsági garanciarendszeren túl szeretnénk kiépíteni egy minőségbiztosítási rendszert is. Ez a szakképzésre vonatkozna, és biztosítaná azt, hogy a fiatalok jó minőségű gyakorlati képzésben vegyenek részt, hogy a munkaadók ne csupán olcsó munkaerőként tekintsenek rájuk. Ez a vállalatok számára is kedvező, hiszen jobb szakképzettségű, az ő igényeiknek megfelelő munkaerőt kapnak. A bizottság az erre vonatkozó javaslatait még az idén megteszi.

Túl ezeken idén júliusban létrehoztunk egy a tanulmányi szerződések mennyiségére és minőségére ügyelő szövetséget.

Uniós részről így a hangsúly immár a megvalósításon van. Ezt tükrözik a bizottság 2013-ra vonatkozó országspecifikus ajánlásai is. Az EU arra szólította fel a tagországokat, hogy sürgősen tegyenek valamit a fiatalkori munkanélküliség ellen, vezessenek be reformokat a munkaerőpiacon és az állami szabályozásban egyaránt.

Brüsszel szorgalmazza azt is, hogy a munkaerő-kereslet és a -kínálat a jelenleginél jobban találjon egymásra. Európa-szerte számos képzett munkavállaló állás nélkül van, miközben a munkáltatók jó része szakképzett munkavállalót keres. A bizottság rendszeresen közzéteszi, hogy mely országokban milyen munkákból mutatkozik hiány. Ez az Európai álláshelymonitorban található meg. A kiadvány legutóbbi száma azt mutatja, hogy a rekordmagasságú munkanélküliségi ráta ellenére számos vállalkozás küzd munkaerőhiánnyal.

Ezt úgy lehet orvosolni, hogy a várható munkaerő-keresletre jobb előrejelzések készülnek. Ennek alapján lehet változtatni a képzési rendszereket és orientálni a tanulni, magukat továbbképezni vágyó fiatalokat. A bizottság 2012 decemberében létrehozta az EU Szakképzettségi Körkép (EU Skills Panorama) elnevezésű internetes oldalt, ahol részletesen bemutatják azt, hogy milyen szakképesítésekre mutatkozik rövid, illetve középtávon igény. Az portálon megtalálható az is, hogy milyen típusú álláshelyeket töltenek be a leggyorsabban, és milyen jellegű munkahelyek számítanak szűk keresztmetszetnek. Részletes információk találhatók itt az egyes szektorokról, szakmákról és országokról.

Azok számára, akik külföldön szeretnének munkát vállalni, az Eures nevű oldal kínál összesen 1,4 millió álláslehetőséget csaknem 31 ezer munkaadótól. Az Euresen létezik egy olyan rendszer is, amely kifejezetten a fiatal munkavállalók részére biztosít álláslehetőségeket. Ebben jelenleg hat tagország vesz részt, és eddig 5000 fiatal talált így állást magának. A szisztémát az idén gyakornoki és tanulmányi szerződéses lehetőségekkel is kibővítik.

Az Európai Szociális Alap szintén alapvető része a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelemnek. Az alap évi 10 milliárd eurós költségvetésének 70 százalékát olyan projektekre fordítják, amelyek a fiatalok helyzetén is tudnak segíteni. 2007 és 2012 között 20 millió 25 év alatti részesült valamilyen formában ebből a pénzből. Magyarországon a 2012-ben 4 millió euró támogatással indult TÁMOP program tartozik ebbe a körbe.

Hamarosan kezdődik a következő uniós pénzügyi ciklus. Az idei év végéig kell a tagállamoknak és a bizottságnak megállapodni arról, hogy a 2014–20-ra vonatkozó kohéziós támogatásokat miként költsék el. Szeretném arra biztatni a tagállamokat, hogy a foglalkoztatási, különösen a fiatalokat érintő munkaerő-piaci kérdéseknek a legmagasabb prioritást biztosítsák!

A szerző az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi 
Főigazgatóságának főigazgatója