József (nevét a cikkben megváltoztattuk) 50 éves, tavaly májusban költözött párjával egy harmnincnégyzetméteres társasházi lakásba. Történetük annyiban szokatlan, hogy az utcáról költöztek albérletbe, korábban öt évig éltek egy romos házban a valahol a MÁV területén.

Józsefék korábbi hajlékát erős túlzással lehetett csak háznak nevezni, gyakorlatilag csak tető volt, amit néhány düledező fal tartott. "Szabadon jártak ki-be a kutyák, a MÁV-őrök és a rendőrök" - festi le érzékletesen kiszolgáltatott helyzetüket József. Szociális intézménybe, szállóba nem költözhettek, mert hű társukat, a kutyájukat nem vihették volna magukkal. Az albérlet kereséshez szükséges feltételek pedig alligha teremthetőek meg ilyen körülmények között, a legtöbb lakástulajdonos szóba sem állna Józsefékhez hasonló hajléktalanokkal, még akkor sem, ha le tudnák tenni a jellemzően 100-120 ezer forintos kauciót a lakásért.

Az ő helyzetüket a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársai oldották meg az Utcáról lakásba program keretében. A központ gyakorlatilag az ingatlanközvetítők munkájához hasonlóan keresett lakást Józseféknek és 27 sorstársuknak, majd megkötötték a szerződést az ingatlantulajdonosokkal, és egy évre előre kifizették nekik a lakbért.

A példaértékű kezdeményezéshez hasonló programok több telelpülésen működnek, civilszervezetek ismerték fel közvetítő funkciójuk jelentőségét, míg sok önormányzat lakhatási támogatással segít a rászorulókon. Ezeket a jelenleg szétszórt programokat foglalná egységes, országos hatókörű rendszerbe a Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity Magyaroszág javaslata, amely egy új, közösségi bérlakás-rendszer bevezetését célozza meg.

Szociális ingatlanirodák közvetítenének

Országszerte mintegy százezer lakás áll üresen, hasznosítatlanul - állapítja meg a két szervezet tanulmánya, amelyben nemzetközi példákat is tanulmányozva keresték a választ a magyarországi szociális bérlakás-hiányra. Ezeket a lakásokat meg sem hirdeti a tulajdonosuk, mert túl kockázatosnak ítéli meg a bérbeadást, így akinek szüksége lenne rá, meg sem tudja találni ezeket a kihasználatlan lakásokat. Pedig kereslet is bőven van: a tanulmány szerint közel 300 ezer családnak lenne szüksége megfizethető bérlakásra. És ne csak a hajléktalanokra gondoljunk, bár az ő helyzetük az eddiginél is kiszolgáltatottabbá vált, amióta szabálysértés lett az közterületen élés. Hosszú távú, megfizethető bérleményekre lenne szükségük az állami gondozásból kikerülő fiataloknak, a rezsi- és hiteltartozásaik miatt lakásukat elvesztőknek, a fiatal családoknak és mindazoknak is, akik elköltöznének a mnkanélküliséggel súlytotta területekről, de a megoldhatatlan lakhatás végül röghöz köti őket.

Legfőkébb a bizalom hiánya és az alulszabályozott jogi környezet vezetett oda, hogy a százezres nagyságrendű kereslet és kínálat mégsem tud egymásra találni. A Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity Magyarország koncepciója szerint Szociális Lakásügynökségek (SZOL) állhatnának közvetítőként a két fél közé, mindkélt oldalon elviselhető szintre csökkentve a kockázatokat.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a SZOL-ok vennék bérbe a felkínált ingatlanokat a tulajdonosoktól, garantálva a hosszú távú és rendszeres lakbérfizetést, és ők adnák tovább bérbe a rászorulóknak. Az ingatlantulajdonosoknak a piaci ár hetven százalékáért kéne lakásukat felkínálniuk a SZOL-oknak. A javaslat szerint cserébe mentesülhetnének az ingatlan bérbeadása után fizetendő személyi jövedelemadó alól, és nem kéne félniük attól sem, hogy az albérlő nem fizet, vagy felhalmozza a rezsitartozást. Hegedűs József, a Városkutatás Kft. véleménye szerint mindezt végigondolva, még így is a bérbeadó hozamelvárása felett 10 százalékkal tud teljesíteni az ingatlan.

A programban résztvevő albérlők, pedig hosszú távú, legalább három éves bérleti szerződéshez jutnának, jóval a piaci ár alatt. A tervezett szerint, olyan lakhatási támogatáshoz jutna mindenki, hogy a bérleti díj ne haladja meg a jövedelme 40 százalékát, így hosszú távon megfizethető marad számára a bérlemény.

A két szervezet mindeddig nem kapott konkrét ígéretet a modell megvalósítására, de Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója szerint koncepciójuk annyira illeszkedik az uniós célkitűzésekbe, és nemzetközi tapasztalatok is igazolják megvalósíthatóságát, hogy mindenképp számítanak arra, hogy előbb-utóbb meg lesz a politikai akarat a megvalósításához. Addig is egy kísérleti program elindítását tervezik, amelyet 3 évig működteténének. Ebben az időszakban 300-500 lakást tudnak kezelni 10-15 SZOL,  lakásonként évi 454 ezer forint állami hozzájárulás mellett.

A teljes program megvalósítását 4,5 milliárd forintra becsüli a Városkutatás Kft, ám ebből 1,1 milliárd forintot adókedvezmény formájában nyújtana az állam a bérbeadóknak.

Miért nem találnak egymásra az ingatlantulajdonosok és a lakáskeresők?Ingatlantulajdonosok:
- félnek, hogy a bérlő nem fizeti a bérleti díjat
- félnek, hogy a bérlő nem fizeti a rezsit
- félnek, hogy a bérlő kárt tesz a lakásban
- félnek, hogy a bérlőtől nem tudnak megszabadulni, ha felmondanák a szerződést

Bérlők:
- nem tudják vállalni a magas bérleti díjat
- nem tudják letettni a kauciót
- félnek, hogy bármikor utcára teheti őket a tulajdonos