Az ősi ösztönök mellett Európának ezen a felén ebbe valamiféle össznemzeti szocializáció is belejátszik: a történelmi múltra ugyan unalmasan sokat hivatkoznak, de tény, hogy rendkívül mély nyomot hagy az emberek gondolkodásában. Márpedig azt, hogy Magyarország - és a régió - történelme során folyamatos külső (lét)fenyegetettségnek volt kitéve, már az alsósok is tudják. Ezért talán csak a távolról érkező népek általi elnyomást évszázadok óta nem tapasztalt nyugati államok lepődnek meg azon, ha a visegrádiak a külső fenyegetés legkisebb jeleire náluk sokkalta érzékenyebben reagálnak. A franciákat úgy a vandálok-vízigótok óta nem özönlötték el külső népcsoportok, naná, hogy beszólnak, ha kerítést építünk. Miközben mi itt nagyon is értjük, miért tartanak annyira a lengyelek az oroszoktól...
 |
Kovács Ágnes Lilla, a Figyelő rovatvezetője
Persze félelem ide, szorongás oda, azért egy erős, cselekvőképes államszövetséggel a hátunk mögött biztosan nem rettegnénk ennyire itt, Európa keleti fertályán. Az EU hosszú évek óta tartó vesszőfutása azonban egyre kínosabb - és egyre veszélyesebb. Putyin például nagyjából kineveti Európát. Joggal: sikerült elérni bármit az orosz előretöréssel szemben, az ukrán rendezéssel kapcsolatban? Vagy ott a görög válság. Egyszerűbb volt betolni még jó pár tízmilliárdot, mint kiállni a német adófizetők elé és elismerni: bebuktátok... Kétségtelenül fontosak a számításba vett geopolitikai kockázatok, amelyek Görögország uniós kizárásakor jelentkeznének, az üzenet valahogy mégis az: Európa képtelen a gyors és határozott fellépésre.
Az, hogy menekültügyben sincs egység, hogy a hétfő éjjeli tárgyalások is eredménytelenül zárultak, a fentiek tükrében sajnos nem is meglepetés. Mert a nemzetállami - no meg a politikai! - érdek még ma is mindent visz. Márpedig az emberek félelemérzetét és biztonság iránti igényét nem kellően érzékelő álláspontokkal képtelenség választásokat nyerni. A politikusok így előbb-utóbb rákényszerülnek arra, hogy akár a korábban elutasított, a menekültáradat radikális megállítását célzó lépéseket kövessék. Annál is inkább, mert a nyugatiak számára a januári Charlie Hebdo elleni merényletnek lehet olyan olvasata is, hogy a muszlimok integrációja Európában húsz év után megbukott...
Várható volt, hogy a németek és osztrákok előbb-utóbb bekeményítenek - s ha nem védekezünk, a menekültek itt maradnak nálunk. Megoldásféle kellett. Eközben azonban párás lesz az ember szeme a tömegével érkező szerencsétlen hontalanok láttán. A pengésdrótos vagon látványa sokunk lelkébe ugyancsak örökre beleégett. Ahogy brüsszeli barátnőm mondta a minap: „aki menekültügyben sarkos véleményt fogalmaz meg, annak biztosan nincs igaza". Más véleményt pedig nemigen hallani.
2015. szeptember 15-e mérföldkő a menekültválság hazai történetében: életbe lépett a menekülttörvény. Mi vezetett idáig? Miért változott meg a német és az osztrák álláspont? Merre tart Európa? S miképpen látják a helyzetet a Figyelő munkatársai? Mától három napon keresztül szerkesztőink témában írt véleményét olvashatják. Egyetért? Másképp látja? Hozzászólásait az online@figyelo.hu címre várjuk!
Eddig megjelent jegyzetek:
Váczi István: Az a baj
Baka F. Zoltán: Halt
Dózsa György: A bazár bezár