Főszerkesztőd, Uj Péter egy újságíró iskolai tanórán állítólag azzal büszkélkedett: ő fedezte fel Tóta W. Árpádot. Azt is elmondta rólad, hogy eleinte megszólalni alig mertél a szerkesztőségben, de pár hónap múlva már akkora önbizalommal osztottad az észt, mint valami szenior publicista. Hogyan zajlott ez a rapid személyiségfejlődés?
k_fn9_cikk_banner
Én nem érzem magamon azt a nagy arcot, amit már kezdő kollégák némelyikénél is észlelni „a médiában nyomulok” címmel. De miért fontos ez? Magamat, mint személyiséget a kezdetektől fogva nem kívánom publikussá tenni. A közönség számára szövegként létezem, és nem is szeretnék Alekoszként jelen lenni. Hogy a macskámmal, a gyerekemmel meg a feleségemmel mit csinálok, ahhoz senkinek semmi köze. Ezért macskáról, gyerekről, feleségről nem írok.

Nem is „így büfiztetem a kis Tótát” típusú sztorikat várok tőled. Hogyan keveredtél a bloggeri szerepbe? Annyit tudni, angol szakra jártál, és tévékritikákkal indultál.

Jóval előbb kezdődött. Korán tudtam olvasni, úgy három és fél éves lehettem, és persze egyúttal írni is megtanultam. Akkortól kezdve folyamatosan olvasok meg írok. Később volt iskolaújság, meg versek, meg minden, jobbára művészkedés-fronton és nem újságírásként. A blog mint műfaj még nem is létezett, de én már tettem föl írásokat a magam kódolta, dizájnolta személyes honlapomra. Hamar az index látóterébe kerültem, és mivel épp indítottak egy vicces mellékletet, odahívtak. Hamarosan a kultúra rovatnál kötöttem ki, ekkor születtek az első médiakritikák, méghozzá átütő sikerrel, ugyanis korábban nem írta meg senki, hogy a tévéműsor szó szerint szar.

Sokakat lealáztál. Előfordult, hogy utóbb megbántad?

Pár tévékritikában lehettem volna kevésbé személyeskedő, de politikust nem tudok sajnálni.

Három sör után, nyíló empátiával sem fordul meg a fejedben, mondjuk, hogy túlzás sokadjára is bőrizomtömlőnek, a világ legostobább emberének titulálni Schmitt Pált?

Hát, nem. Inkább szinonimákat keresnék a bőrizomtömlőre.

Kapsz fenyegetéseket?

A publicisztika megosztó műfaj, különösen az általam űzött válfaja. Kapok emailt jó sokat, összejönne belőle pár kötet. Magyarország hipokrita ország, úgy keresztény, hogy a templomnak feléje se néz. Áldozni meg gyónni nem járunk, azt viszont nagyon élvezzük, ha felháborodhatunk azon, hogy mások vállalják, hogy nem mennek misére, ne adj isten azt is, hogy ez az egész kereszténység hatalmas hülyeség. Csomó mindennel így van ez. A szélsőjobbnak is csak a leghülyébb hányada gondolja, hogy lesz még Nagy-Magyarország, de ha azt hallja, hogy nem lesz, akkor ordibál.

A pofán verést megúsztad?

Azzal csak fenyegettek. Valószínűleg tök külön műfaj bekommentelni, hogy agyonütlek, Tóta, meg odamenni és lesújtani.

És főnöki pofán verésnek voltál alanya? Főszerkesztő, tulajdonos tiltotta le írásodat?

A blogbejegyzés letilthatatlan. De például férfimagazinba írtam Kelemen Annáról, és az nem jött le.

Mert?

A cikk arról szólt, hogy ez mégiscsak egy drogos kurva, és jó lenne, ha látnák a gyerekek, ahogy meghal, hogy ráébredjenek: drogos kurvának lenni nem pálya. A főszerkesztő sajnos azt mondta, nem hozhatja le, akármennyire egyetért is vele, mert mégiscsak ezekből a drogos kurvákból él, és a végén még nemcsak Kelemen Anna nem fog neki interjút adni meg vetkőzni, hanem a többi drogos kurva sem.

Politikai ok miatt került le cikked, blogbejegyzésed az index címlapjáról?

Nem volt ilyen. És azért jöttem el, hogy ne is legyen.

Volt rá sansz?

Bőven volt.

Beszélhetsz őszintén az indexről?

Mert?

Tiltja esetleg a szerződésed, az ízlésed, bármi?

A jó ízlés szab határt.

Úgy tudom, egyszer magától Spéder tulajdonostól kaptál fegyelmit. Hogy volt?

Tőle személyesen vettem át a dokumentumot. Ott ismerkedtünk meg.

Mi volt a fegyelmi indoklásában?

Hogy olyan csúnya dolgot írtam Szalai Annamáriáról, ami az elfogadható humor keretén kívül esik, és a továbbiakban legyek szíves visszafogottabban tréfálkozni. De Szalai csak utolsó csepp volt a pohárban.

Éri kormányzati befolyás az indexet?

Éri.

Hallani, hogy cikkek nem mennek ki, kiment cikkek esnek el le váratlanul, címlapképet kell cserélni, mert túl gúnyosnak ítéltetik.

Nem tudom őszintén cáfolni.

Bővebben?

Jó, persze felháborító, ami zajlik, de lojalitásból, vagy miből nincs kedvem úgy kinézni, mint aki katapultált és onnan szarik vissza.

Összezuhanhat a ma még elsőszámú, liberális gyökerű, de jó ideje kormányközeli tulajdonban lévő hírportál?

Az olvasók elvileg akár holnap dönthetnek úgy, hogy elegük van az indexből, és inkább a konkurenciát kattintják. Gyakorlatilag viszont az a helyzet, hogy viszi őket a lendület. A két piacvezető abból él, hogy odaszoktatta magához a felhasználókat, mint kismalacot a vályúhoz.

Ha az index átmegy kormánypártiba, az olvasók minimum felét elveszíti, nem?

Hát, a Magyar Hírlap átpozícionálása nem volt sikertörténet.

Kétlem, hogy ne tudná ezt Spéder Zoltán tulajdonos.

Lehetnek a tulajdonosnak más érdekei is.

Sok pénzért megvesz valamit, aztán tönkre teszi. Ennek mi értelme?

Nem tudhatom.

A nem kormánypárti sajtót – hirdetésmegvonással, zsarolással, fenyegetéssel - képes felzabálni a hatalom?

Bedönthetőek a szerkesztőségek és a műhelyek. Nem is kell hozzá nagyon okosnak lenni, csak brutálisnak. A civil gyűlölet viszont nem tartható kordában. Számolni kell vele, hogy ha a kritikának nincsenek szervezett formái, akkor - mivel magát az internetet kontrollálni képtelenek, az még a kínai kommunistáknak sem sikerült - tényleg kizárólag a „megháglak az anyád hátán” típusú kormánykritika marad. Az viszont fantasztikus magasságokba juthat.

Miből fog megélni a hágós kormánykritika szerzője?

Talán közmunkából, amiből telik majd internet előfizetésre is. Miért, a zavargó miből él? Neki sem a zavargás a munkája, ott csak kifejezi a politikai és a szociális véleményét.

Mégy te is közmunkásnak, aztán este leírod azt az anyahátas dolgot a kormányról?

Az a kérdés izgat, hogyan lehet a saját lábára állítani, és befolyásoktól mentesíteni a sajtót.

Hol az a bolond tőkés, aki megvesz vagy felépít egy olyan médiavállalkozást, amely 2014-ig, illetve aztán plusz n-szer négy évig egyetlen hirdetést sem kap majd?

Szerintem van az a bolond külföldi tőkés. Én leginkább a különadóval sújtottak körében kotorásznék; tudok pár szereplőről, aki szívesen alátenne a kormányzatnak. Így zajlott ez Lengyelországban is, ahol a hatalommal ellenérdekelt gazdasági csoportok jelentős segítséget nyújtottak Tuskéknak Kaczynskiék leváltásában. Itthon sem reménytelen a helyzet, hiszen a kormányzás rossz, amitől egyre nagyobb az igény az ellenzéki sajtóra. Pusztán az a kérdés, sikerül-e életben tartani azokat a bázisokat, melyekből abban a pillanatban, amint a piac megbarátkozik a gondolattal, hogy ezek megbukhatnak, vissza lehet térni. Addig meg védelemre kell berendezkedni.

Épp most adtok fel egy bázist.

Én átvezényeltem magam egy másikra. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.

Egy időben elterjedt, hogy Simicska Lajos megvenné az Indexet, az Inforádiót és a Portfóliót tulajdonló CEMP-et.

Hallottam róla, de nem vette meg.

Jó pár éve, amikor meneszteni akarta még egy korábbi tulaj a főszerkesztőt, az egész szerkesztőség bejelentette: követik Uj Pétert. És a gazda meghátrált. Ez ma is így történne?

Az index már nem úttörőcsapat, mint tíz éve volt. Gyerekek születtek, lakáshiteleket, sérvkötőt kell fizetni. Ma már senki nem ugrál.

Nem számít cserbenhagyásnak, hogy ott hagytad őket? Az indexnél lett belőled valaki.

Mindig is elutasítottam azt a képzetet, hogy az index egy nagy család. Ez a szimpla menedzsmenttechnika. Nem család ez, de még csak hajó sem, amiért meg kéne halni.

Vannak hírek arról, hogy Uj Péter sem marad az Index élén. Mégy vele az új helyére?

Nem. Külön utat járunk.

Hol találsz magadnak akkora felületet, mint az index? Neked nem számít, hogy tizenhatezer vagy százhatvanezer ember olvassa, amit írsz?

Százhatvanezer sosem volt, tizenhatezer bárhol lesz.

Mennyi volt a csúcs?

Ötven-hatvanezer. Egyébként meg is lehet teremteni a szükséges felületet, hiszen nem sörözőt nyitok a külvárosban, ahová ki kell villamosoznia annak, aki rám kíváncsi. A neten elvileg csak az olvasótól függ, hová megy. Ha akar, odatalál hozzám, hozzánk. Azon kell dolgozni, hogy akarjon.

Ez egy új felület?

Nem. Egy létező felület újrapozícionálása. Mire publikus lett a felmondásom, már odaszerződtem.

Hova oda?

Ezt akkor árulom el, ha meg is jelenik valami tőlem.

Az tényleg hülyén nézne ki, hogy leigazoltuk Kobajasit, de nem tudni, mikor lép föl először. Netán Hírszerző?

Nem, nem az.

Akkor nyilván nem is a nagytestvére, a hvg.hu, pedig rájuk tippeltem volna, mindegy, majd kiderül. Blogger maradsz vagy üzletember leszel?

Írni szeretnék. Vállalkozó egyáltalán nem akarok lenni. Mert annak nemcsak ki kell találnia egy sikeresélyes valamit, hanem el kell mennie a cégbíróságra, be kell fizetnie a számlákat satöbbi. Az nem nekem való. Amúgy is magányos lovag vagyok.

Kapcsolódó cikkek